Nagyvárad ünnepe, a FestiFall évről évre nagyobbra nő. Egyre több a helyszín, egyre gazdagabb a programkínálat, az ember pedig lassan azt sem tudja, melyik rendezvényre menjen, hiszen legszívesebben egyszerre több helyen is ott lenne.
mert valóságos turistacsalogató fesztivállá terebélyesedett, ahol már egyre nehezebben lehet eligazodni a programok kavalkádjában.
Ebben a nagy pörgésben a nyugodtság szigetét képezi a Jazz by The River eseménysorozat, amely a Sebes-Körös partján kínál igényes szórakozást a jazz muzsikára fogékony zenehallgatóknak.
a folyó jobb partján, a Garasos híd közelében, kellő távolságra a zajos főtéri rendezvényektől, ahol zavartalanul lehet zenét hallgatni. A jazz hangjai így nem keverednek a Bémer téren fellépő DJ-k és a főtéri nagyszínpad előadóinak muzsikájával.
Fotó: Pap István
A színpad elé asztalok és székek voltak és vannak kihelyezve, hogy a kis társaságok egy pohár bor vagy koktél, üdítő kortyolgatása mellett élvezzék a muzsikát. És péntek este akadt is hallgatni való.
Engem a Marquis Collective kortárs fúziós jazz muzsikája győzött meg arról, hogy
Egy együttes zenei képzettsége önmagában már nem elegendő ahhoz, hogy egy zenekarra irányuljon a figyelem, természetesen a Marquis Collective is nagyon képzett muzsikusokból áll, de Patricia Marchiș szaxofonon- és Marius Roje billentyűs játéka megadta azt az egyedi hangzást az együttesnek, ami különlegessé tette a zenéjüket, mely szerencsés ötvözete volt jazz improvizatív, szabad dallamvezetésű zenéjének és a progresszív rockzene erős ritmikákájú, lüktető karakterének. A dob-basszus ritmusszekcióval kiegészülő négyes dinamikai váltásokkal, invenciózus szaxofon és zongora improvizációkkal kölcsönöztek feszültségteremtő lendületet és a drámaiságot a kompozícióknak.
Fotó: Pap István
A péntek estét a Trompetre solo, alias Petre Ionuțescu trombitás produkciója zárta atmoszferikus, meditatív zenéjével, melyben a trombita mellett a modern technológia hangképző eszközeit is felhasználta.
Akadtak, akik csupán átjáróként használták a Körös-parti korzót, és a jazz iránt kevésbé érdeklődve siettek tovább. Másokat viszont láthatóan váratlanul ért a zene. Eredetileg talán másfelé tartottak, ám a színpad mellett elhaladva megálltak, és hosszabb-rövidebb időre a koncert hallgatóivá váltak. Ez is jelzi, hogy
Nem kell feltétlenül célirányosan érkezni, elég, ha az ember ad magának néhány percet, és hagyja, hogy magával ragadja a muzsika.
A szervezők a közelben étel- és italárusító kocsikat is telepítettek. A Szent László híd felőli partszakaszon kürtőskalácsot, bort és pleskavicát is lehet vásárolni, majd a finomságokkal a kézben a jazzszínpad felé venni az irányt. Ezen a részen már a folyóparti koncertek hangjai is jobban érvényesülnek, a főtér és a Bémer tér zenei kavalkádja kevésbé uralja a környezetet.
A Jazz by the River a FestiFall egyik olyan helyszíne, ahol a fesztiválozás nem feltétlenül a folyamatos rohanásról és a programok közötti versenyfutásról szól. Itt le lehet ülni, beszélgetni, kortyolgatni valamit, és közben figyelni arra, ami a színpadon történik. A nagy nyüzsgés közepette ez a nyugalom önmagában is egy élmény.
A programsorozat szombaton és vasárnap is folytatódik. Szombaton 18 órától a DUBASE melegítette be a hangulatot, 19.30-tól a Sorin Zlat Trio, 21 órától pedig a Vibrant Ensemble lép színpadra. Vasárnap 18 órától DJ Set George Staicu indítja az estét, 19.30-tól a Daveform Quintet, 21 órától pedig a Lukács Márton Trio muzsikál a Körös-parti jazzszínpadon.
Csíkszék
