Mihai Eminescu Luceafărulja a román irodalom egyik legfontosabb és legismertebb műve. Az 1883-ban megjelent költemény a romantika csúcspontja, mélyen filozofikus allegória a földi és isteni szerelem, valamint az emberi és a halhatatlan lét közötti távolságról. Ezt a költői kettősséget vitte színpadra – mint a premier után kiderült, nagy sikerrel – a Lilliput Társulat Ciprian Huțanu rendezésében.

A rendező így fogalmazott az előadás kapcsán: „Célunk az volt, hogy olyan előadást hozzunk létre, amely túllép a kliséken és az előítéleteken – legyenek azok esztétikai, társadalmi vagy etnikai természetűek. A történet egyetemessége, mélysége és líraisága kapjon új hangot: a magyar nyelv költői ereje – Áprily Lajos kivételes fordításán keresztül – szerves egységbe olvadjon a román hagyomány zenei motívumaival, Eminescu versének ritmusával, valamint a bábszínház és a stilizált tánc legmodernebb formáival.”

A produkció egyszerre szól a nagyobb gyerekekhez, fiatalokhoz és felnőttekhez. Tomos Tünde látványvilága – a lenyűgöző díszletekkel és bábokkal –, valamint Cristina Breteanu jelmezei harmonikusan egyesítik a mulandó földi örömöket és az égi világ végtelenségét.

Az előadás különlegessége, hogy kétnyelvű: a narrációban Áprily Lajos fordításában hangzanak el a főbb szakaszok, míg az énekrészekben Cári Tibor megzenésítésében hallhatóak Eminescu eredeti sorai. A darabot átszövő zene líraisága, a román népzenei motívumok és a modern hangzásvilág izgalmas elegyet alkotnak. A Kerekes Dalma által koreografált táncjelenetek pedig a földi lét nyugtalan, vágyakkal teli világát állítják szembe az örökkévalóság hideg, csendes nyugalmával.

A produkcióban a társulat valamennyi tagja szerepet kapott:
Hanyecz Debelka Róbert, Szatmári Noémi, Daróczi István, Csepei Róbert, Németi Emese, Stéfán Bodor Mária, Lélek Sándor Tibor, Oláh Anikó-Katalin, Duna Orsolya, Szentpéteri Lenke és Varga Imre.