A költő jelenlétében, szép számú közönség előtt tolmácsolta Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművész a Pataki István költeményeiből összeállított verscsokrot. Meleg Vilmos, az est egyik szervezője a nagyváradi Partiumi Színházi Gyűjtemény termében megtartott szerdai rendezvény előtt lapunknak elmondta, hogy az idei Magyar Kultúra Hete ünnepségsorozat idején vetették fel azt a gondolatot, hogy Pataki István műveiből gyűjteményes kötetet állítsanak össze és jelentessenek meg, de a pénzügyi helyzet sajnos nem tette lehetővé ennek a tervnek a megvalósítását. Ezt követően döntöttek egy előadóest megszervezése mellett, a magyar nyelv napjához időzítve.
A szerdai pódiumesten a Pataki István által összeállított verscsokrot adták elő, több irodalomtörténeti értékelés mellett.
Az esten elhangzottak többek között a Várad, a Szülőföld, a Felszólamlás a mindennapok rendjén, a Gyertek el, a Búcsú és a Tebenned című költemények.
Fotó: Pap István
Kiss Törék Ildikó Ködöböcz Gábor irodalomtörténész értékelését olvasta fel, mely szerint Pataki István „a partiumi hagyományok méltó örököse, folytatója és kifejezője. Arra törekszik, hogy a lehető legpontosabban olvassa önmagát. Teszi ezt többféle regiszteren, tematikai és hangnembeli gazdagsággal, élmény- és érzékenységformák sokféleségével. Bátor, experimentáló kedvvel, csillámló játékossággal, jóízű humorral és kifogyhatatlan nyelvi leleménnyel, tovább árnyalva és gazdagítva a hamisítatlan homo ludensről és a felelős írástudóról alkotott képünket.”
Míg Bertha Zoltán irodalomtörténész azt írja, hogy Pataki István költészetét egy különleges, újfajta reneszánsz szellem levegője hatja át. „Ez a vonzó, reneszánszos jelleg egyaránt átlengi a személyes, családi, közösségi élményekre, az élet-halál nagy kérdéseire, a szerelem egészséges valóságára vonatkozó, vallomásos és bölcseleti témák sokaságát. De képes átitatni, átszínezni még a partiumi énkép nagyváradi, bihari tájhazájának történelmi és mai állapotában, és az egész magyarság, a kisebbségi nemzet aggasztó sorsára figyelő költemények hangulatát is.”
Fotó: Pap István
Az esten elhangzott költemények megannyi költői vallomások, de ezeken kívül elhangzott Pataki Istvánnak egy prózai vallomása is, mely arra a kérdésre reflektált, hogy szükség van-e még költőkre a 21. században. A költő válasza így hangzott:
A pódiumest végén maga a költő szólt az egybegyűltekhez. Babits Mihályt idézte, aki arra a kérdésre, hogy mi a költészet, azt válaszolta, hogy „mindaz, amit eddig írtak, és még valami”, majd így folytatta: „Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy én megírtam-e azt a még valamit, illetve tettem-e még valamit ahhoz a még valamihez. Ezt én magamtól megkérdezhetem, de a választ nem én adom meg erre; a választ mindig az olvasók, a hallgatók adják meg.”
Fotó: Pap István
Végezetül Meleg Vilmos elárulta, hogy még nem tettek le arról, hogy megjelentessék a betervezett Pataki István-verseskötetet. Az est dedikálással és koccintással zárult.
Dance
