Az előadás a váradi színészek olyan történeteiből is építkezik, amelyekben a véletlen vagy a csoda meghatározó szerepet játszott, így talán a nagyváradi közönségre sokkal mélyebb hatással lesz majd, jobban megismerhetik a színész mögött az embert. A darab létrejöttéről Kincses Réka így vall a Revizor színházi portálon megjelent interjúban: „A próbafolyamat alatt azt kértem a színészektől, hogy keresgéljenek a saját életükben olyan történeteket, amelyekben szembesültek a sorsszerűséggel vagy a véletlennel, és egy pillanatra egy nagyobb egész részének érezték magukat emiatt”. És hogy milyen történetekről is van szó, azt ősszel a váradi közönség is megtudhatja.

Az ősbemutató előtt a két intézmény együttműködéséről Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója mesélt a Bihari Naplónak. Mint elmondta, a közös munka több évre nyúlik vissza, az első koprodukciós előadás pedig a Játék a kastélyban volt.

„Az eddigi gyakorlat az volt, hogy először Nagyváradon mutattuk be az előadásokat, és utána Szentendrén, de idén ez megfordult, és a Szentendrei Teátrum nyári évadában játszottunk először. Az is újdonságnak számít, hogy ezúttal két darab is készült közösen” – mondta el Czvikker Katalin, hozzátéve, hogy kulturális és gazdasági szempontból is mindkét kulturális intézménynek előnyökkel jár az együttműködés: a Szentendrei Teátrum egy befogadó intézmény (nincs saját társulata), számukra az a jó, hogy van egy társulat, amelyik évről évre visszatér, ismeri a helyi lehetőségeket, és a szentendrei közönség is sajátjának tekintheti. „A jövőben azt is számításba vettük, hogy közösen értékesítjük a létrejött produkciót, és nem csak Magyarország területén. Nem mondom, hogy könnyű dolgunk van, a különböző jogi és gazdasági viszonyok miatt sem, de így értékesebb, nagyobb érdeklődésre számot tartó előadásokat hozunk létre, amelyekre nemcsak a magyarországi, de az erdélyi szakma is jobban odafigyel.”

„Igaz, hogy befogadó színház vagyunk, de kicsit úgy érzem, mintha már saját társulatunk lenne. Én mindig a koprodukciókban hittem, főleg, mivel a színházi világ nincs könnyű helyzetben, nagyon fontos, hogy összefogjunk” – ezt már Lőrinczy György, a Szentendrei Teátrum igazgatója mondta el az ősbemutatót követően, hozzátéve, hogy az együttműködésnek praktikus és művészi oldala is van.

A nyári bemutatókra és bizonyos projektekre elnyert pályázati pénz nem elég arra, hogy önállóan tudjanak egy bemutatót létrehozni, de arra igen, hogy segítsék egy kőszínházi bemutatónak az előkészítését. „Én Novák Ferenc és Foltin Jolán Bihari Együttesében voltam néptáncos, tehát nagyon szoros kapcsolat fűz ahhoz, amit ők képviselnek, ezért evidens volt, hogy Esztert (Novák Esztert, a Szigligeti Társulat művészeti vezetőjét – szerk. megj.) szólítsam meg. A szentendrei közönség és a színházi világ már tudja, hogy a váradi társulat itt mindig valami különlegessel készül. Idén már szintet léptünk és két bemutatónk is volt, és szeretnénk, ha a jövőben is folytatódna ez a közös munka.”

A korábbi évadokban a Játék a kastélyban, az Én, a féreg, valamint az Állítsátok meg Arturo Uit! című előadások készültek a Szentendrei Teátrummal koprodukcióban.