„Magyar tánc, magyar ének, magyar szó, magyar élet. Ez tölti le ezekben a napokban Nagyvárad belvárosát. És bizony voltak idők, amikor ezeket az ünnepeinket tiltották. És voltak idők, amikor éppen csak megtűrték. És haladunk afelé, hogy most már ezeket az ünnepeinket néha támogatni is lehet, mint ezen az alkalmon is. Köszönjük ezt a polgármesteri hivatalnak is. Ez egy megkezdett út, ahol még van jó néhány lépés előttünk” – tette hozzá Csomortányi István.

„A mai ünnepi alkalom fényét elsősorban önök emelik. Önök nagyváradi magyarok, Bihar megyei magyarok, akik ma itt vannak a Bémer téren, a kenyérszentelésen. Mert ez az ünnep, a magyarság ünnepe, a magyar államiság ünnepe, de elsősorban számunkra a megmaradás, a kitartás ünnepe. És önök, akik ma itt ülnek, az élet valamelyik pontján elmehettek volna, végleg itt hagyhatták volna Nagyváradot. De önök Nagyváradon maradtak, kitartottak, itt alapítottak családok, neveltek, nevelnek gyermekeket, és akinek megadatott tisztességben, becsületben meg is őszült. Ez az a kitartás, amit ma az államiságunk ünnepén, a magyarságunk ünnepén, Váradon elsősorban ünnepelnünk kell. És ezt a kitartást köszönöm önöknek, mert enélkül a kitartás nélkül nem lenne nagyváradi magyarság” – zárta beszédét Csomortányi István.

A református egyház részéről Cadena-Kóczián Viktória lelkipásztor, a budapesti Legato Alapítvány tudományos munkatársa szólt az egybegyűltekhez. János evangéliumából idézett:

Majd kiemelte, hogy az új kenyérért való hálaadáskor azt az Istent hívjuk és kérjük áldásáért, aki a teremtett világról, annak testi és lelki szükségleteiről gondoskodik. „Isten a teljes teremtést szereti, és ennek a szeretett földnek tette gazdájává az embert, rábízva a föld gondos óvását, művelését szeretetét. Az új kenyérért adott hála Isten teremtett világának az odafigyelésére hív bennünket, hogy gondviselőkként szeressük mi is Isten teremtését. Isten olyan mértékben szereti az embert, hogy Jézust azért küldte el, hogy olyan élő kenyeret vehessünk általa, amely örök életünket táplálja. Ma hálát adunk a testi táplálékért, és azért a közösségért, amelyben megosztottuk ezt. Hálát adunk családjainkért, egyházi közösségeinkért, és nemzeti közösségünkért. A kapott áldásainkat nem tarthatjuk meg magunknak. Osszuk meg, amik van mindent másokkal, teremtett világunknak tagjaival a kenyeret, a szeretetet, a figyelmet, ahogyan Jézus Krisztus is megosztotta velünk azt, ami az övé volt.”

A váradi unitárius egyházközség részéről Magyari Zita-Emese lelkésznő mondott áldást. Szintén János evangéliumából idézett: „Jézus azt mondta nekik, én vagyok az élet kenyere.” Majd a kenyérkészítés folyamatát idézte fel, melynek legvégső mozzanataként az elkészített kenyérre megszegés előtt keresztet vetnek.

A lelkész a továbbiakban hangsúlyozta, hogy rá vagyunk utalva a gondviselésre, amely nélkül nem tudnánk életünknek értelmet teremteni. „Ezért olyan különleges, hogy évről évre, augusztus 20-án az államalapításkor ünnepeljük a kenyeret és a közösséget. A közös szimbólumokon túl ott van a múltunk, a jelenünk és benne van a jövőnk is. És figyelmeztet mindez arra, hogy mekkora az igény bennünk, mekkora a vágy bennünk arra, hogy közösségben legyünk.”

A nagyváradi evangélikus gyülekezet részéről Mátyás Attila lelkipásztor azt a kérdést tette fel, hogy mit tudnak tenni az egyszerű emberek azért, hogy lelkileg erősek legyenek, lélekben megújuljanak, és a választ is megadta:

A római katolikus egyház részéről Nagy Jácint váradolaszi segédlelkész osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel. A Példabeszédek könyvéből idézett, majd kiemelte, hogy augusztus 20. nem egyszerűen egy dátum a naptárban. Nem csak nemzeti ünnep és az új kenyér ünnepe. Ez a nap arra hív bennünket, hogy feltegyük a kérdést, mit kaptunk azoktól, akik előttünk éltek, illetve mit fogunk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek.

– fogalmazott.

A továbbiakban arról elmélkedett, hogy Szent István „felismerte, hogy az ország sorsát nem lehet pusztán erős kézben tartani. Őt nem a királyi hatalom erősítette, hanem a hite. Tudta, hogy Isten előtt álló ember, és ez megóvta őt attól, hogy önmagát tegye a világ középpontjába. És ebben az értelemben egyik legnagyobb öröksége ez: a vezető ember is elszámoltatható. A hatalmas ember is felelős, a király is szolgálatra kapja hatalmát.” Majd a kenyér szimbolikájáról elmélkedett. Mint mondta:

A történelmi egyházak elöljáróinak közös imáját, áldását és szentelését követően a szervezők a helyszínen felszeletelték és kiosztották a kenyereket. A tavalyi évhez hasonlóan előre felszeletelt és becsomagolt tasakokat is osztottak, így valamivel gördülékenyebben és gyorsabban zajlott az ünnepség ezen része.

Az eseményeket az APTOR és a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal szervezi, partnerségben a Szent László Egyesülettel és az Érmelléki Gazdák Egyesületével.

A galéria a fotóra kattintva nyílik!