Levente Péter nem tudott eljönni a váradi várban megtartott szombat délutáni találkozóra, de egy rövid videóösszeállítást és egy levelet küldött a rendezvényre. Az előbbit levetítették, az utóbbit pedig Zatykó Gyula, a találkozó házigazdája olvasta fel, ezt követően pedig Virányi Attilával, a Metropol Group alapítójával beszélgetett.
Virányi Attila felidézte, hogy érettségi után hagyta el Nagyváradot, mert hangmérnök szeretett volna lenni, ezért Bukarestbe ment tanulni. A bukaresti évek fontos korszakot jelentettek az életében, hiszen a tanulás mellett stúdiózenészként is játszott, ami nagyon jó gyakorlatnak bizonyult. 1981-ben költözött Magyarországra, majd pár évvel később a németországi Freiburgba került, ahol először az ottani rádió hangmérnökeként dolgozott, majd egy nagyon jól sikerült operafelvétel nyomán meghívták oktatónak az ottani zenei főiskolára. Virányi Attila elárulta, hogy Freiburg egy szerethető, élhető város, már csak azért is, mert hasonlít Nagyváradra. Nyitott, soknemzetiségű és jó könyvtárai vannak. 2004-ig élt a németországi városban, a munkája jóvoltából pedig a világ távoli pontjaira is eljutott. Sok érdekes projektben vett részt, ezek egyike volt az, amikor egy zongorahangversenyt vettek fel a Góbi-sivatagban.
Arra a kérdésre, hogy mit adott neki Nagyvárad, Virányi Attila azt válaszolta, hogy a legfontosabb a neveltetése volt: az iskolában mindig azt hallotta, hogy a magyaroknak legalább háromszor, ha nem ötször többet kell tudnia, mint a többségnek ahhoz, hogy helyt tudjanak állni. Ez a hozzáállás egész életében fontos támpont és iránytű volt a számára.
Fotó: Pap István
A beszélgetés második felében a saját és a Metropol Group együttes karrierjét elevenítette fel röviden. Elmondta, hogy már ötödik osztályos korában twisteket játszott a suliban saját építésű gitárjával. A Metropol Group első koncertjét 1968. november 29-én adta a váradvelencei kultúrházban, melynek falára a napokban helyeztek el az erre az eseményre emlékeztető táblát. Ott kaptak próbatermet is, és elkezdtek saját dalokat is komponálni. Nagy romániai fesztiválokon léptek fel és díjakat is nyertek, de a legnagyobb sikere az együttesnek az Ifjú W. legújabb szenvedései című színházi előadás volt Szabó József rendezésében, mely a legtöbbet játszott musical lett Erdélyben.
– jegyzete meg. Virányi Attila végül kiemelte, hogy a Metropol ma is aktív, és szívesen tesz eleget a továbbiakban is a meghívásoknak. A beszélgetés végén Virányi Attila egy dalt adott elő.
Fotó: Pap István
A közlekedéstudomány szakembere
A következő meghívott Csuzi István mérnök, az Egyesült Arab Emirátusok fővárosa, Abu-Dzabi közszállítási vállalatának az igazgatója volt, aki előrebocsátotta, hogy ő nem tekinti magát Nagyváradról elszármazottnak, ugyanis ő most is váradi, csak jelenleg épp külföldön dolgozik. Azt is megjegyezte, hogy ezen az állapoton hamarosan változtatni fog, de ennél többet nem árult el a beszélgetés során. Csuzi István felidézte, hogy a 2008-as romániai parlamenti választások után került be a neve a köztudatba és akkor kérték fel arra, hogy vállalja el a Nagyváradi Helyi Közszállítási Vállalat (OTL) vezérigazgatói tisztségét. Elmondta, hogy ehhez szükség volt a kedvező politikai hátszélre is, ugyanis Nagyváradon azt megelőzően legalább ötven évig nem volt magyar vezető a város vállalatainál.
Felidézte, hogy amikor ő az OTL élére került, komoly hiányosságokat, sőt, törvénytelenségeket fedezett fel, ezért nehéz feladat volt visszaszerezni a vállalatnak és magának a közszolgálatnak a becsületét. Kiemelte, hogy igazgatóként aktívan részt vett a különböző közszállítási és közlekedéstudományi fórumokon, olyannyira, hogy 2013-ban a Közszállítási Vállalatok Nemzetközi Szövetségének alelnökévé választották, amit nemcsak személyes sikerként élt meg, de ezzel a kinevezéssel maga Nagyvárad is felkerült a közszállítás világtérképére olyan városok mellé, mint Párizs, Berlin, Tokió stb.
A továbbiakban elmondta, hogy Nagyváradról 2017-ben ment el, amikor kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot: legyen ő Abu-Dzabi közszállítási vállalatának a vezérigazgatója.
– fogalmazott Csuzi István, hozzátéve, hogy a közlekedéstudomány alapjai a világ minden pontján ugyanazok, csak a szociológiai különbségeket kell figyelembe venni akkor, amikor a konkrét közlekedési megoldásokat gyakorlatba akarják ültetni egy-egy adott földrajzi övezetben. Megjegyezte, hogy mivel az Egyesült Arab Emirátusokban nem nagyon van már mit fejleszteni, ezért a vállalat terjeszkedik más, főként afrikai országok irányába. Ennek a stratégiának az egyik konkrét megvalósítása Dar es-Salaam, Tanzánia korábbi fővárosának a fejlesztése a tömegközlekedés szempontjából, ennek a projektmenedzsere most Csuzi István. Egy hétmilliós, és infrastrukturálisan meglehetősen elmaradott városról van szó, és a kihívást csak fokozza a helyi szegénység, ami miatt kérdéses, hogyan és mikor fog megtérülni a vállalatnak az ottani fejlesztés.
Csuzi István beszélt az egyesült arab emirátusokbeli élményeiről is. Elmondta, hogy abban az országban a lakosok legalább 90 százaléka úgynevezett expat, azaz ideiglenesen az országban tartózkodó munkaerő, de ezek között van olyan, aki már ötven éve ott él. Mint mondta, mindenkit szívesen látnak az országban, akik dolgozni akarnak, de aki nem munkakeresés céljából megy oda, azt rövid úton kitoloncolják.
Hozzátette, hogy az esetleges tévképzetekkel ellentétben az Egyesült Arab Emirátusok vallásilag toleráns állam, minden vallási közösség ünnepeit tiszteletben tartják. Karácsonykor például karácsonyfákkal díszítik fel a nagy bevásárlóközpontokat, és azokban a napokban minden a karácsonyról szól. De ugyanilyen tisztelet övezi a hindu, a buddhista és más vallásokat is. Elmondta, hogy az Emirátusokban a legtöbb munkavállaló Indiából, Pakisztánból és Bangladeshből származik, és bizony a legalacsonyabb munkákért ott sem fizetnek sokat a dolgozóknak, de mégis ott
– fogalmazott Csuzi István.
A beszélgetést Zatykó Gyula zárta le, kifejezve reményét, hogy minél többen visszaköltöznek Nagyváradra azok közül, akik elhagyták a várost. Megítélése szerint ugyanis Nagyvárad akkor fogja visszakapni régi társadalmi rangját, ha ezek a külföldön komoly tapasztalatot felhalmozó emberek visszajönnek, és itt is kamatoztatják a megszerzett tudást.
Dance
