Hozzátette: „Ugyan nincsenek már olyan kemény telek, mint régebben, de ha egyszer is -8, -10 °C környékére süllyed a hőmérséklet, az elegendő lehet a károsodáshoz. Ráadásul ezek a lehűlések gyakran hirtelen jönnek, nem fokozatosan. A hirtelen hőingadozás pedig különösen veszélyes, mert a növényeknek nincs idejük alkalmazkodni, így a sejtszövetek károsodnak, fagypont közeli értékeknél is.”

Nem elég a hőség

– mutat rá Huszár Antal.

„Az ugyanis sokkal mérsékeltebb, ott a Földközi-tenger hatalmas víztömege pufferként működik: nem engedi, hogy a hőmérséklet hirtelen süllyedjen, és kiegyensúlyozza a csapadék eloszlását is. A víz lassan melegszik fel és lassan hűl le, ezért télen enyhít, nyáron pedig hűt. Ez az oka annak, hogy például a dél-olasz vagy spanyol tengerparton a téli hideg alig éri el a fagypontot, és a nyári kánikulát is mérsékli a tenger. A csapadék is egyenletesebben oszlik el, nem egyszerre, rövid idő alatt hullik le, mint nálunk. Ezért kedvezőbb ott a déligyümölcsök termesztése, Olaszországtól Franciaországig, hiszen a fagyok ritkák, a nyarak melegek, de nem aszályosak, és a növények fejlődése kiegyensúlyozott. Nálunk ezzel szemben a kontinentális klíma szélsőségei érvényesülnek: a hőmérséklet télen gyakran süllyed gyorsan mínuszokba, tavasszal hirtelen jönnek a fagyok, és nyaranta a légköri aszállyal párosuló, száraz forróság is gondot okoz. A mediterrán térségben a gyümölcsfák hosszabb, stabil tenyészidőszakra számíthatnak, míg nálunk gyakran extrém ingadozásokkal kell megbirkózniuk. Ez pedig a tapasztalatok szerint a déligyümölcsöknek sem kedvez.”

Konkrét példát is hozott:

Összességében tehát bár a klímaváltozás új lehetőségeket nyit meg az egzotikus gyümölcsök iránt érdeklődők számára, a szélsőségek, a téli fagyok és a nyári aszály miatt egyelőre inkább csak kiskerti szinten képzelhető el a termesztésük a Partiumban – foglalta össze a falugazdász.

Ígéretes „karrier” előtt a füge

„A fügének vannak a legjobb esélyei, ezt már az egyre nagyobb számú tapasztalat is alátámasztja” – mondja a gyümölcstermesztő szakember. Világszerte több száz fügefajta létezik, de ezek közül csak néhány képes alkalmazkodni a mi kontinentális éghajlatunkhoz. „Az a típus, amelyet házikertekben is sikerrel nevelnek, és amelyből friss fogyasztásra való termés nyerhető, északabbra is megél. Az ipari mennyiségben, a mediterrán klímán vagy a szubtrópusi övezetben termesztett fajták azonban mások: azok beporzással érnek, és alkalmasak aszalvány vagy feldolgozott termék, például lekvár készítésére. Ezeket a fajtákat a mi körülményeink között egyelőre nem lehet sikerrel termeszteni. Házikertben, családi fogyasztásra azonban a nálunk is megmaradó változatok jól megfelelnek.”

Hozzátette: „Persze akadnak olyan termesztők, akik nagyobb mennyiséget is elő tudnak állítani, sőt lekvárt is főznek belőle, de ez még inkább kivételnek számít. Házikerti körülmények között egy-egy bokor néhány tíz kilogramm termést is adhat szezononként, igaz, a gyümölcs hullámokban érik, nyár végétől egészen kora őszig.”

A szakember szerint nagy előny, hogy jelenleg a fügének nincsenek számottevő károsítói.

Ugyanakkor látni kell, hogy más országokban – Spanyolországban vagy Olaszországban – már megjelentek a kártevők, például a fügemoly vagy a különféle levélbetegségek. Előbb-utóbb nálunk is számítani lehet ezek felbukkanására.

A füge igényeiről így beszélt: „A jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag talajon fejlődik a legszebben. A déli fekvést és a bőséges napsütést kifejezetten kedveli, de a kiegyensúlyozott vízellátás legalább ilyen fontos. A száraz, kopár vagy nagyon vékony termőrétegű talajokon nem érzi jól magát. Például Biharban számos szőlőhegyen nagyon köves a föld és vékony a termőréteg, ott a szőlő jól fejlődik, de a füge már nem. A túlöntözést viszont nem tűri, a hosszan tartó aszály is meglátszik rajta: a termés kisebb, kevésbé édes, a héj gyakran megrepedezik.”

A gondozásáról is részletesen szólt:

A fagyérzékenység kapcsán Huszár Antal elmondta: „Fiatal korában, az első öt-hat évben érzékeny a hidegre. Idősebb korban már jóval ellenállóbb, kevés rügy károsodik, különösen, ha védettebb helyen – kertben, épület mellett – nevelik. Külső, nyílt gyümölcsösben azonban, ahol a téli légmozgás sokkal erősebb, nem valószínű, hogy hasonló esélyei lennének.”

Árnyékot adó kivilugas, ragyogó gránátalma

„A gránátalmával többen próbálkoznak a térségünkben” – mondja a gyümölcskertész.

A falugazdász szerint a gránátalma termesztése egyelőre korlátozott lehetőségeket rejt. „Jelen pillanatban véleményem szerint kevés helye van a térségünkben, mert a gyümölcs nem mindig érik be olyan minőségben, hogy élvezhető legyen. Többnyire silány, rosszul beérett termésekkel találkoztam. Persze lehetnek pozitív példák, hiszen szépen fejlődik, és ha eléri az öt-hat éves kort, ellenállóbbá válik. Addig azonban fiatal korában érzékeny a fagyra, és zárt, védett udvarokon marad meg biztosabban.”

– jelzi Huszár Antal.

A siker néhány alapfeltételen múlik. A klasszikus nagy gyümölcsű kivi nálunk csak védett fekvésben és téli takarással termeszthető megbízhatóan, míg a Hardy kivi fagytűrőbb, hamarabb érik, a termése kisebb és sima héjú, de a kontinentális klímán sokszor biztosabb választás. A kivi többnyire kétlaki, egy hím 4–6 női tőkét is ellát, és fontos, hogy azonos időben virágozzanak. Vannak öntermékeny fajták is, mint például a „Jenny”, amelyek egyszerűsítik a házikerti telepítést, de a termésbiztonság ezeknél gyakran gyengébb.

Mivel erőteljes növekedésű kúszónövény, stabil támasz kell neki: lugas, kordonos rendszer erős huzalozással. A siker kulcsa a rendszeres metszés, nyáron a hosszú hajtások visszacsípése, télen az elöregedett részek ritkítása. A legjobb minőséget a másodéves termőrészek adják, ezért a folyamatos megújítás elengedhetetlen.

Jó vízáteresztő, enyhén savanyú talajon fejlődik a legjobban, a vastag mulcstakarás sok gondot megelőz. A tápanyagok közül a kálium és a mikroelemek fontosak az érés és az íz kialakulása miatt, míg a túlzott nitrogén inkább csak lombnövekedést eredményez. A téli mélynyugalmat jól viseli, de a tavaszi fagy a zsenge hajtásokat és virágrügyeket könnyen megüti. Ezért szélvédett, déli fal mellé érdemes telepíteni, és kerülni a fagyhajlamos részeket. Késői fagyoknál segíthet az éjszakai takarás, a hajnali permetező öntözés vagy akár a füstölés. Erős szélben megsérülnek a levelek és a kacsok, romlik a kötődés, így a szélvédelem nem luxus, hanem a hozam biztosítéka. A jól kialakított lugas nemcsak megtartja a terhelést, hanem sajátos mikroklímát is teremt: árnyékol, csökkenti a hőstresszt, és védi a gyümölcsöt a napégéstől.

Datolya és banán

– sorolja Huszár Antal.

„Itt is érvényes azonban, hogy fiatal korában jóval érzékenyebb a fagyra, míg egy tízéves fán már a 80 centis hajtások sem fagynak vissza. Akkor viseli rosszul a hideget, ha huzatos, széljárta helyre kerül. Profitot nem lehet belőle kihozni, de családi ellátásra vagy kis mennyiségű termesztésre nagyon is alkalmas.”

A szakember szerint a datolyaszilva a mi éghajlatunkon is ígéretes, hiszen dísz- és haszonnövény egyben, ráadásul kevés gondozással is szép eredményt hozhat.

A gyümölcs magas cukor- és vitamintartalmával különlegesség a háztáji gazdaságokban

– mutatott rá.

A banánról így beszél a falugazdász: „Van egy olyan banánfajta, ami nálunk is áttelel, de az a banán, amit az üzletekben veszünk, nem ezen a növényen terem. Az a kereskedelmi banán valójában egy fűféle, amely úgy működik, hogy egyszer terem, majd az egész hajtás elhal.” „Ezzel szemben létezik egy másik, fagytűrőbb gyümölcstermő banánfajta, amely kisebb, de fogyasztható gyümölcsöket hoz. Van egy belvárosi gazda ismerősöm, aki védett helyen tartja, és rendszeresen terem is rajta. Ő maga mondta, hogy mennyiségben és minőségben ez inkább egzotikum, de a gyümölcs beérik, és különlegességnek nagyon szép” – zárta szavait.