„A piacokon almából is legfeljebb három-négy fajta kapható” – mutatott rá, hozzátéve: ezek a régi fajták gyakorlatilag eltűntek a kereskedelemből. A megoldást az oltás jelenti, amellyel a meglévő fajták tovább örökíthetők.

Nyelves párosítás

Ennél a módszernél az alany és a nemes ág vastagsága közel azonos kell legyen, mert így lehet őket pontosan egymáshoz illeszteni. A két ágon ferde vágást készítenek, majd egy úgynevezett „nyelvet” is kialakítanak,

Ezután a két részt egymásba csúsztatják és rögzítik. Ha az oltás sikeres, körülbelül három hét múlva a rügy megindul, május–júniusra pedig a két rész összeforr.

Hasítékoltás

Ez az egyik legismertebb oltási módszer, ugyanakkor a szakemberek kevésbé ajánlják, mert nagyobb megterhelést jelent a fának. Ilyenkor az alanyt behasítják, az oltóvessző végét pedig ék alakúra vágják, majd ebbe illesztik bele. A siker itt is azon múlik, hogy a kéreg alatti élő rétegek találkozzanak.

Héj alá oltás

A tanulás nem állt meg az udvaron: a résztvevők a gyümölcsösbe is átvonultak, ahol egy meglévő fán mutatták be az oltást. Ennél a módszernél az alany kérgét felnyitják, majd az oltóvesszőt a kéreg alá csúsztatják. Ezt főként idősebb, vastagabb fák esetében alkalmazzák.

Egy udvar, ahol még él a tanyavilág nyugalma

A Major-tanya nemcsak helyszíne volt az oltónapnak, hanem hangulatot is adott neki. A szalontai határban, már a Viharsarok pereméhez közel járva olyan táj fogadja az embert,

A poros útról letérve egy olyan udvarra érkeznek a látogatók, ahol a gazdálkodás és a mindennapi élet természetesen fonódik össze.

A tanyát működtető Major család külföldi munkából tért haza, és az ott megkeresett pénzt fektette a gazdaságba. Hosszabb távon lovastanyát szeretnének kialakítani, jelenleg hat lovuk van, köztük egy kiscsikó is.

Ez a nyugalom az oltónapon is érződött: a résztvevők az udvaron állva tanultak, beszélgettek, majd maguk is kézbe vették a csemetéket – a nap végére pedig már beoltott fákkal tértek haza.