Bíró Blanka immár több mint három éve dolgozik falugazdászként a Partiumi Falugazdász Hálózat tagjaként, Nagyszalonta és térsége gazdálkodóinak mindennapjait segítve. Pályaválasztása azonban korántsem véletlen: a mezőgazdasághoz fűződő kötődése egészen a gyerekkoráig, nagyszülei világáig nyúlik vissza. Mint meséli, a tanyasi élet „finomságait”, ritmusát, természetességét tőlük tanulta meg.
Megannyi kedves emlék él benne: az őszi szüretek, ahová traktorral vitték ki őket, amikor gyerekként alig várták, hogy a nyitott pótkocsiban utazhassanak, majd a nap végén mezítláb taposhassák a szőlőt a dézsában, és megkóstolhassák a friss mustot. Ugyanígy meghatározó élmények számára a kukoricaszedések, a cukorrépa behordása, a disznótorok, a kalácssütések, a nagy családi összejövetelek és az egymást segítő, élő emberi kapcsolatok.
A természethez való közelség ma is része az életének, szívesen gyűjt maga is gyógynövényeket és virágokat teáihoz: mentát, citromfüvet, hársat, akácot, csipkebogyót, nyáron pedig bodzavirágot a limonádéhoz. Örömmel tölti el az is, hogy bevásárlásai egy részét ma is a helyi termelői piacon intézheti.
Gyerekkori emlékei közé tartozik, amikor nagymamájával együtt mentek árulni: a nagymama kiskocsin tolta a szőlőskertben és veteményesben megtermelt, eladásra kínált zöldségeket és gyümölcsöket. Bíró Blanka számára különösen fontos, hogy ismerje azokat, akiktől vásárol. Úgy fogalmaz: megfizethetetlen és felbecsülhetetlen érték, ha tudjuk, milyen körülmények között készül egy termék, kiknek a szorgos keze munkája van mögötte, és milyen háttérrel jut el a friss, házi finomság a fogyasztók asztalára.
Fotó: Bíró Blanka archívuma
A háztájitól a több száz hektáros birtokokig
A Partiumi Falugazdász Hálózat négy megyében – Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros – fejti ki tevékenységét. Bíró Blanka Nagyszalonta és vidéke kistérségéért felel: Szalonta, Árpád, Erdőgyarak, Mezőbaj, Tenke, valamint a kisebb környező települések – például Gyanta vagy Bélfenyér – tartoznak hozzá, utóbbiakon azonban már csak nagyon kis számban találhatók magyar gazdálkodók.
Mint mondja, a régió egyik sajátossága, hogy a gazdaságok mérete rendkívül változatos. A háztájiaktól kezdve a közepes birtokokon át egészen a több száz hektáros nagygazdaságokig minden típus jelen van, ami önmagában is sokszínűvé teszi a térség mezőgazdasági arculatát.
A növénytermesztésben a szántóföldi nagykultúrák dominálnak: leginkább búza, kukorica, napraforgó, repce és árpa terem, a takarmánynövények közül pedig a lucerna és a tritikálé. Emellett szinte minden településen jellemző a védett területű zöldségtermesztés is: fóliasátras káposzta, retek, különböző paprikafajták, padlizsán, paradicsom és saláta.
A háztáji veteményesek pedig továbbra is jelen vannak. A gyümölcstermesztés szintén fontos szerepet tölt be a térségben. Vannak termelők, akik kifejezetten cseresznyére vagy barackra specializálódtak, mások bio minősítésű, többhektáros alma- és körteültetvényeket gondoznak. Emellett kisebb, vegyes gyümölcsösök is találhatók – körte, szilva, barack, meggy –, ahol több helyen még ma is megmaradtak őshonos, régi fajták, amelyek egyre ritkábbnak számítanak.
Több gazdálkodó foglalkozik dinnyetermesztéssel fóliában és szabadföldön egyaránt, különösen Szalontán, Árpádon és Tenkén. Az eper is szép mennyiségben elérhető, fóliás és szabadföldi termesztésből is. A palettát kisebb dió- és mogyoróültetvények, két helyszínen létesített levendulaültetvények, továbbá szőlőültetvények és virágkertészetek egészítik ki.
Emellett találni kecske- vagy sertéstartókat, tojótyúktartó gazdaságokat és méhészeteket is. A román gazdák körében pedig gyakoriak a több száz, akár ezres nagyságrendű juhnyájak.
Búcsú a kukoricától
A falugazdászt a térség gazdáinak hangjaként szólaltattuk meg, aki ezek fő problémáira hívta fel a figyelmet. A gazdák ma már nem elméleti szinten beszélnek a klímaváltozásról, hanem a saját földjeiken tapasztalják annak következményeit.
Bíró Blanka szerint Szalonta és vidéke mezőgazdaságát egyre inkább a több egymást követő aszályos év, a tartós csapadékhiány, a szélsőséges időjárási jelenségek és a késői fagyok határozzák meg. Mindez arra kényszeríti a termelőket, hogy újragondolják a korábban bevált vetésszerkezetet, és olyan növénykultúrák felé forduljanak, amelyek jobban tűrik a szárazságot. A változás már a talajművelési gyakorlatokban is jól látható.
A hagyományos szántás helyett egyre többen alkalmazzák a gruberezést, valamint olyan technikákat, amelyek segítik a talajban a víz megkötését. Elterjedőben van a zöldtrágyanövények vetése is: ezek fedőréteget képeznek a talaj felszínén, csökkentik a párolgást, tavasszal pedig bedolgozzák őket a földbe.
A falugazdász ugyanakkor rámutat: a romániai szabályozás több ponton nehezíti a rugalmas alkalmazkodást. Egyes előírások – például a talajmunkák időzítésére vonatkozó szabályok – nem igazodnak a megváltozott klimatikus viszonyokhoz, ami tovább szűkíti a gazdák mozgásterét.
A növényválasztásban is kényszerű átrendeződés zajlik. A gazdák igyekeznek csökkenteni a kukorica arányát, mivel ez a kultúra különösen érzékeny a vízhiányra. Ezzel szemben a napraforgó jobban viseli a szárazabb körülményeket. Felmerült alternatívaként a takarmánycirok is, amely ígéretes megoldás lehetne, azonban a feldolgozó- és állattartó ágazat egyelőre nincs felkészülve ennek szélesebb körű fogadására.
Fotó: Pinti Attila
Amikor a termelési költségeket sem fedezi a jövedelem
A gazdák helyzetét nemcsak az időjárás teszi egyre kiszámíthatatlanabbá, hanem az is, hogy az elmúlt években drasztikusan felborult az egyensúly a termelési költségek és a terményárak között. Bíró Blanka hosszan sorolja: az adók emelkedtek, a műtrágyák ára az egekbe szökött, az inputanyagok szinte kivétel nélkül drágultak, miközben a terményárak sok esetben stagnálnak, sőt bizonyos kultúráknál csökkentek is. A termelőknek ráadásul a megtermelt mennyiségre sincs valódi befolyásuk: az elsősorban a rendelkezésre álló víztől függ.
Nagyváradtól délre eleve kevesebb csapadék hull, amit földrajzi tényezők is magyaráznak: a Kárpátok hatása miatt a csapadék jelentős része a hegyvidéken hullik ki, így Szalonta környékére gyakran már szárazabb légtömegek érkeznek. Több ezer hektárnyi legelő található úgy, hogy gyakorlatilag nincs rajta fa vagy bokor, a felszín gyorsan felmelegszik, a feláramló meleg levegő pedig tovább taszítja a csapadékot adó felhőket. A gazdák gyakran hozzák fel összehasonlításként Nyugat-Európát: míg például Hollandiában előfordul, hogy egy héten keresztül folyamatosan esik az eső, addig a térségben már annak is örülnek, ha egyetlen nap csapadék érkezik. Ott akár 12 tonnás búzatermések sem ritkák, itt viszont egészen mások a realitások.
A falugazdász beszámolója szerint a gazdák az öntözésben látnák a megoldást, ám ehhez árkok tisztítására, vízvisszatartó műtárgyakra, gátakra és korszerű öntözőberendezésekre lenne szükség.
Olyan beruházásokra, amelyeknek jelentős részét állami szinten kellett volna megvalósítani. A gazdák úgy érzik, erre három évtizede várnak hiába. A vízgazdálkodás rendszerszinten hibás: a vizet sok helyen inkább elvezetik, mintsem megtartanák. Ennek következménye, hogy patakok, csatornák, árkok száradnak ki, több településen gyakorlatilag nincs miből öntözni.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a téli csapadék és a hótakaró sem pótolta vissza megfelelően a talaj vízkészletét. Az idei tél szerencséje az volt, hogy hosszabb ideig kevés napsütés volt, így kisebb volt a párolgás, ellenkező esetben sok területen teljes kiszáradás következett volna be. A vetésszerkezet átalakulását részben a növények eltérő gyökérzete is magyarázza: a napraforgó rövidebb tenyészidejű, karógyökerével mélyebbre hatol, és jobban tűri a szárazságot, míg a bojtos gyökerű kukorica hamarabb megsínyli a vízhiányt.
Van jövője a mezőgazdaságnak?
Bíró Blanka szerint Szalonta és vidéke mezőgazdaságában szerencsére jelen van a fiatalabb gazdageneráció. Sokaknál már gyerekkorban természetessé vált a föld közelsége: belenőttek a gazdálkodásba, ezt látták otthon, ezt tanulták meg, és ezt viszik tovább. A személyes kötődés mellett a fiatal gazdák letelepedését támogató, vissza nem térítendő pályázatok is ösztönzően hatnak. A leginkább érzékelhető utánpótlás a térségben a szántóföldi nagykultúrás növénytermesztés ágazatában mutatkozik.
A helyben maradás azonban sok esetben nem egyszerű döntés – húzza alá. Akiben erős a szakma iránti szeretet, az a nehézségek ellenére sem hagyja abba, még ha gyakran el is hangzik, hogy egyre nehezebb megélni belőle. Mások viszont elfordulnak a mezőgazdaságtól, vagy külföldre mennek a hazai anyagi lehetőségek szűkössége miatt. Gyakori kompromisszum, hogy a fiatal gazdák csökkentett profillal, melléktevékenységként viszik tovább a gazdaságot, miközben mellette főállásban máshol dolgoznak. Pozitívum ugyanakkor, hogy ma is vannak agráregyetemi hallgatók a térségből, akik tudatosan ezt a pályát választják, és hosszú távon a mezőgazdaságban képzelik el a jövőjüket.
Fotó: Szolár Éva
Mivel foglalkozik egy falugazdász?
A falugazdász munkája jóval több, mint ügyintézés: egyszerre jelent szakmai támaszt, információs csatornát és kapcsolatteremtő hidat a gazdák, az intézmények és a piac között. Bíró Blanka szerint mindennapi feladataik közé tartozik a szaktanácsadás, a pályázatok figyelése, a támogatási lehetőségekről való folyamatos tájékoztatás, valamint az ezekhez kapcsolódó eligazítás.
Nagy előnyt jelent, hogy hálózatban dolgoznak, hiszen a csapatban agrármérnök, erdészmérnök, kertészmérnök, közgazdász és állattartásra szakosodott falugazdászok is megtalálhatók. Így ha egy beérkező kérdés nem tartozik közvetlenül egy-egy falugazdász szakterületéhez, mindig van olyan kolléga, akihez tovább lehet irányítani az ügyet.
A tevékenység rendkívül sokrétű és változatos. A falugazdászok értékesítési támogatást is nyújtanak: igyekeznek összekötni a termelőket a lehetséges felvásárlókkal, emellett marketingtámogatást is biztosítanak. Ösztönzik a gazdákat arra, hogy helyi, regionális vagy nemzetközi kiállításokon jelenjenek meg, hiszen ezek kiváló alkalmak az ismertség növelésére, a szakmai kapcsolatok bővítésére és tapasztalatcserére. Példaként említi a Magyarországon kétévente megrendezett OMÉK rendezvényét (Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítást és Vásár), ahol tavaly a Partium négy megyéjéből összesen húsz standdal voltak jelen.
Az online térben is segítik a láthatóságot: közösségi médiás megjelenést, honlapos bemutatkozást és ingyenes reklámfelületeket biztosítanak, például a hazai.ro oldalon vagy Facebookon, hogy minél többen megismerhessék a termelőket és termékeiket.
Fontos feladat a gazdakataszter folyamatos bővítése és aktualizálása is. Ennek segítségével célzottan tudják megszólítani a gazdákat egy-egy szakmai előadás, konferencia, elméleti képzés vagy gyakorlati bemutató, gazdatalálkozó alkalmával, mindig az adott szakterülethez igazítva.
A hálózat rendszeresen szervez közös utazásokat nagyobb agrárkiállításokra is. Ilyen például az évente megrendezett budapesti AGROmashEXPO, ahová idén is több száz gazdát vittek el szervezett buszos utak keretében, illetve segítették azokat is, akik kisebb csoportokban, saját járművel érkeztek.
A falugazdász-hálózat tevékenységét karitatív akciók is kiegészítik. A Magyarok Kenyere program keretében búzaadományt gyűjtenek, amelyből őrölt lisztet gyermekotthonok, idősotthonok és szociális konyhák kapnak. Hasonló elven működik a novemberi szegények világnapjához kapcsolódó gyűjtés is. Emellett egész évben fogadják a termésfeleslegek felajánlását – szezonális zöldségek és gyümölcsök formájában –, és kiterjedt kapcsolatrendszerük révén mindig találnak olyan intézményt, ahol ezek jó helyre kerülnek.
Dance
