– mondta róla. Ugyanakkor szintén az edzője volt, aki nem értette, miért nem tudja stabilizálni teljesítményét a fiatal focista:

A fiatal, mindössze 21 esztendős Stibinger gyorsan helyet követelt magának a Bodola–Sárvári–Tóth III. fémjelezte támadósorban. Bár játékában volt hullámzás, a Nemzeti Sport kritikusa, Kompóti-Kléber Gábor így írt róla 1943-ban:

Mindezek ellenére 1943–44-ben a NAC történelmi sikert aratott: megnyerte a magyar bajnokságot, hősünk pedig húsz mérkőzésen három góllal járult hozzá a diadalhoz. A háború viharában sorsa bizonytalanná vált. 1944 végén ismét az Elektromoshoz került, sokáig hitt abban, hogy visszatérhet Váradra, a budapestiekhez való igazolásakor így nyilatkozott a Nemzeti Sportnak:

E szavakból is érződött, mennyire kötődött a városhoz és csapattársaihoz.

Az Elektromoshoz úgy tűnik, ennyire nem ragaszkodott, 1946 tavaszán nyomtalanul eltűnt a csapattól, melynek vezetői értetlenül álltak a történtek előtt, bár már a korabeli Népsport is pedzegette cikkében, hogy Stibinger időről időre kacérkodott azzal a gondolattal, hogy a továbbiakban Csehszlovákia vagy Románia labdarúgósportját erősíti, „Európa-szerte ismert határtalan lelkesedésével”. A Kassai Jednota színeiben tűnt fel 1946-ban, ahol öt gólt szerzett egy idény alatt a csehszlovák élvonalban.

Pályafutása az Aradi ITA (ma UTA) színeiben teljesedett ki. 1947. május 11-én, a Bukaresti CFR (a mai Rapid elődje) elleni mérkőzésen mutatkozott be a román élvonalban. Már az első szezonjában lenyűgözte a közönséget: hat mérkőzésen négy gólt szerzett, így szerepet vállalt a bajnoki cím megszerzésében.

1948. március 7-én a Bukaresti CSCA (ma Steaua) ellen felejthetetlen napot élt át: ő és Kovács Albert egyaránt mesterhármast értek el a 6–1-re megnyert találkozón. Ez volt az első eset, hogy egy élvonalbeli meccsen két játékos ugyanabból a csapatból három-három gólt szerzett.

Tragikus befejezés

A román válogatottban 1947-ben debütált, Colea Vâlcov szövetségi kapitány irányítása mellett, a Balkán-kupa keretében. Első mérkőzésén a bukaresti Giulești-stadionban a Jugoszlávia elleni találkozó 3–1-es vereséggel zárult.

1949 júniusában még a Temesvári CFR elleni győztes mérkőzés legjobbja volt, másnap azonban rosszul lett. Előbb gyomormérgezésre gyanakodtak, majd sárgaság, később májzsugorodás lépett fel. Arad összes orvosa ott állt ágya mellett, a bukaresti és budapesti professzoroktól is kértek tanácsot, a minisztérium repülőgépen küldött gyógyszereket – mindhiába.