Árus Imre tizenévesen kezdett vívni Váradon, és gyorsan kiderült róla, hogy nem átlagos tehetség. Kardvívásban román bajnoki címekig jutott, 1960-ban pedig a román válogatott tagjaként részt vett a római olimpián. A kardcsapat a hatodik helyen zárt Rómában, Árus Imre pedig egyéniben a második fordulóig jutott. Ez már önmagában is jelentős sportpályát rajzolt volna ki, ő azonban később egészen más irányban teljesítette ki az életművét. A vívás mellett több sportág is érdekelte. Atlétikával, ökölvívással, birkózással és súlyemeléssel is foglalkozott, majd a hatvanas évek végén a küzdősportok világa felé fordult.
Fotó: onedropzen.hu
Bukarestben, a Testnevelési Intézetben judo szakosítást szerzett, Vasile Gotelet irányítása mellett kezdett cselgáncsozni, később pedig karatét, aikidót és jiujitsut is tanult. Saját bevallása szerint hosszú ideig könyvekből, jegyzetekből és a sporttudományból merített, mert a biomechanika, az anatómia és a módszertan legalább annyira érdekelte, mint maga a küzdelem. Váradon a hetvenes évek elején már tanított is. A Seikakukai Budo Egyesületben judót, karatét és aikidót oktatott, és fontos szerepe volt a bihari küzdősportélet formálásában.
Az Árus Imre által képviselt edzői szemléletről megkérdeztük a váradi születésű, Európa-bajnoki bronzérmes dzsúdóst, Nagy Istvánt, aki jelenleg a Debreceni DSI edzőjeként dolgozik. Nagy István hétévesen kezdett Imi bácsinál dzsúdózni, és tizenhárom éves koráig volt a tanítványa. Úgy emlékszik rá, mint a „régi iskola” kemény, karakán mesterére, aki megalkuvást nem ismert, és akinek tekintélye természetes része volt az edző és tanítvány közötti viszonynak.
Nagy István és Árus Imre 1978-ban
Fotó: Nagy István magángyűjteménye
Egy olyan ellenféllel kezdett, akit korábban magabiztosan legyőzött, ám a mérkőzés előtti közös bemelegítés elbizonytalanította. Elveszítette az önbizalmát, és bár esélyesnek számított akár a végső győzelemre is, alulmaradt. Árus Imre nagyon mérges volt, de amikor tanítványa elmondta neki, mi zajlott le benne, olyan mondatot adott útravalóul, amely később is vele maradt.
– emlékezett vissza Nagy István.
Árus Imre útja 1981-ben az Egyesült Államokba vezetett. Ott sem kezdett új életet a sport nélkül, inkább új keretet adott mindannak, amit addig megtanult. Shotokan, Wado-ryu, judo, jiujitsu és aikido tapasztalataiból fokozatosan felépítette saját rendszerét, a Sendo-ryu karatét, amelyben később 10. danos nagymesterként tartották számon. A név a kezdeményezés útjára utal. Lényege, hogy a harcos nem pusztán reagál, hanem megérzi és átveszi a kezdeményezést, akár védekezésből, akár támadásból.
Fotó: onedropzen.hu
A Sendo-ryu hivatalos elismerést is kapott, Árus Imre pedig a harcművészeti világban egyre magasabb fokozatokat szerzett. Az Egyesült Államokban tanult tovább, sportmenedzsmentből mesteri diplomát, később doktori címet szerzett, könyveiben pedig a harcművészeteket tudományos alapossággal vizsgálta. Munkái közül a Sendo-Ryu Karate-do, The Way of Initiative és a Biomechanics of Human Motion különösen fontosak.
Fotó: amazon
A váradi vívóteremtől a római olimpián át New Yorkig vezető út különleges sportpályát rajzol ki. Árus Imre 2022. október 10-én hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban.
Dance
