Jó tempóban indult a találkozó, gyors támadások és sok gól jellemezte a finálé elejét. A németek 32 év után szerepeltek újra döntőben, és hét perc után 6–4-re vezettek. A folytatásban inkább a hatékony védelmek uralták a meccs képét, az eredmény pedig végig szoros volt, egyik fél sem tudott ellépni riválisától. Pihenőre döntetlennel vonultak a csapatok, a német védelem teljesítményét jól jellemezte, hogy a góllövőlista második helyén álló Henny Reistad az első játékrészben nem volt eredményes, a norvég együttes pedig saját magához képest pontatlanabb volt támadásban.
Innen egy találatra (16–15) fel tudott zárkózni a német csapat, sőt, 17–17-nél egyenlített. A vezetést nem tudta átvenni, ám elérte azt, amit ezen a tornán még egyetlen csapat sem: kiélezett szituációban, mindössze egygólos lemaradással vágott neki az utolsó öt percnek. A hajrában azonban a skandináv válogatott végül a vártnál nehezebben, de érvényesítette a papírformát, így öt ezüst és négy bronz mellett ötödször ünnepelhetett vb-aranyat.
A bronzérmet a franciák szerezték meg, miután hosszabbításban 33–31-re legyőzték a társházigazda Hollandiát. A magyar válogatott 12 esztendő után jutott ismét a legjobb nyolc közé, hetedikként zárta a tornát, ezzel az elmúlt húsz év legjobb vb-eredményét érte el.







