A házi feladat nem szükséges rossz, hanem lehetőség

A házi feladat nem szükséges rossz, hanem lehetőség – hogy látják a pedagógusok?

Fotó: Alexandru Nițescu

A december elején elfogadott új tanügyi módosítás többek között a házi feladatok maximális időkeretének bevezetését is tartalmazza. Erről kérdeztünk több váradi és Bihar megyei tanítót és tanárt.

Korábbi lapszámunkban olvashatták a december 5-én elfogadott tanügyi rendelet főbb módosításait, valamint a szülők és olvasóink véleményét a házi feladatok esetében megszabott egy-, illetve kétórás időkeretről. Folytatásként most a tanügyben dolgozók véleményét ismertetjük a házi feladatokat érintő módosításokról.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy önmagában az idő korlátozása nem oldja meg a problémát, ha nem társul tudatos tervezéssel és differenciálással. A gyermekek nagyon eltérő terhelésnek vannak kitéve a nap folyamán: sokan délutáni foglalkozásokon, szakkörökön, edzéseken vagy nyelvórákon vesznek részt. Ezek fontos és hasznos tevékenységek, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a gyermek – a szülő támogatásával – megtanulja beosztani az idejét.

A házi feladat ideális esetben nem késő este, lefekvés előtt készül el, amikor már a gyermek és a szülő is fáradt – hangsúlyozza egy váradi tanítónő, hozzátéve, hogy a hatékony házi feladat alapja a differenciálás. A gyermekek képességei mások, ezért nem elvárható, hogy ugyanaz a feladat mindenki számára azonos idő alatt megoldható legyen. A differenciált, gyakorló jellegű feladatok lehetőséget adnának arra, hogy a magasabb szinten lévő tanulók elmélyítsék tudásukat, míg a gyengébbek fokozatosan fejlődhessenek, sikerélményhez jutva.

A házi feladatnak olyan feladattípusokra kell épülnie, amelyekkel a gyermek már találkozott az órán, így önállóan is meg tudja oldani, szülői segítség nélkül

– tette hozzá a pedagógus.

A házi feladat fontos szerepet játszik a tananyag begyakorlásában és a felelősségtudat kialakításában, ugyanakkor nem feltétlenül szükséges osztályzattal értékelni.

Szerintem a házi feladat elhibázását vagy az el nem készült feladatot nem büntetni kell, hanem újabb lehetőséget kell adni, hogy elvégezhesse a diák. Éppen ezért gondoltam, hogy a házi feladat elkészítésének az idejét nem lehet mérni. A tanulási tempó, a stílus és a képességek különbözősége miatt a házi feladatra fordított idő nem mérhető egységesen.

Nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a kevesebb házi feladat sok esetben jobb tanulási eredményekhez vezet, mivel a gyermek pihentebb, motiváltabb, és marad ideje arra is, amit valóban szeret. A túlzsúfolt tanterv és a gyakran irreálisan nehéz vizsgafeladatok azonban komoly terhet rónak a tanulókra, és csökkentik a sikerélmény lehetőségét – mondta a tanítónő.

„Felesleges a plusz ellenőrzés”

Egy neve elhallgatását kérő Bihar megyei általános iskolai történelemtanár elmondta, hogy ő maga ritkán ad házi feladatot, mert a diákoknak így is legalább tíz tantárgyuk van, és a történelem nem vizsgatantárgy. Ő úgy ítéli meg, hogy a napi lecke megtanulása természetes része a tanulásnak, nem házi feladat, ami inkább írásbeli gyakorlás lenne.

A miniszter azt mondta, hogy debürokratizálni fogja a tanügyet, erre a mostani rendelet kimondja, hogy az osztályfőnök kell majd nézze, hogy mennyi házi feladatot adnak a tanárok, vagyis egy újabb bürokratikus feladatot kapnak

– fogalmazott a tanár, aki szerint felesleges a plusz ellenőrzés, mert ha túl sok a házi, a szülők vagy a diákok úgyis jelzik ezt – személyesen, fogadóórán, az osztályfőnöknek, az igazgatónak vagy akár szülői csoportokon. A rendszer már most is képes korrigálni: ha egy tanár túlterheli a gyerekeket, arról az osztályfőnök hamar értesül és tud intézkedni.

Ez a törvény azt sugallja, mintha az iskolában a tanárok nem tudnának soha semmit a házi feladatokról, és nem is törődnének vele, de ez nem igaz

– fogalmazott a tanár. Az is jogos kérdés szerinte, hogy ha minden tanár kevés házit ad, de így is meghaladja a két órát a mennyiség, akkor ki dönti el azt, hogy melyik tanár ne adjon házit?

Ki az, aki beleszól a tanulás ütemébe kívülről, hogy neked tilos házit adnod ezen a héten, mikor te úgy ítéled meg, hogy pont ez a házi az, ami most a legjobban szükségeltetik az ismeretek rögzítésére?

– tette fel a kérdést beszélgetőpartnerünk, akinek a megítélése szerint észszerűbb lenne arra bátorítani a tanárokat, hogy csak indokolt esetben adjanak házi feladatot.

Egy másik Bihar megyei középiskolai némettanár, aki egyébként osztályfőnök is, nem látja ilyen borúlátóan a helyzetet. Mint mondta, románból, magyarból és matematikából szoktak hosszabb házi feladatok lenni, de ezek sem napi szinten, hanem be vannak osztva, hogy melyik nap van a hosszabb román, és melyik nap a hosszabb magyar házi feladat.

Matematikából is szokott néha egyórás házi feladatuk lenni a diákoknak, de nem naponta. Én például németből évek óta ötperces házi feladatokat adok, akárcsak az angoltanár. Más tantárgyakból pedig egyáltalán nem kapnak házit a gyerekek, akik maguk beszélik meg a tanárokkal azt, hogy ki mennyi házi feladatot ad.

Tehát a tanárok eddig is a diákokkal közösen hangolták össze a házi feladat mennyiségét – fejtette ki az osztályfőnök, akinek a tapasztalatai szerint abban az iskolában, ahol ő tanít, a diákok már évek óta nem tanulnak napi két órát otthon.

Kilenc-tizenkettedikben nálunk nem éri el a napi két órát a házi feladatok időtartama. Mindezt figyelembe véve osztályfőnökként is úgy ítélem meg, hogy ennek a rendeletnek a betartása nem lesz nagy gond

– fogalmazott.

Kétséges a gyakorlati megvalósítás

Gál Katalin egyetemi adjunktus (PKE) szerint minden bizon - nyal a jó szándék vezérelte a minisztert a házifeladat-rendelet aláírásával, de a gyakorlati megvalósítás kétséges. Elemi osztályban jó esetben a tanító átlátja, hogy ő maga mennyit dolgozott egész nap a gyerekekkel és mekkora az a munkamennyiség, amit a kisiskolások otthon megbírnak. De felsőbb osztályokban majdnem lehetetlen az, hogy a tanárok figyelemmel kísérjék egymás munkáját oly módon, hogy okosan tudják egymás között felosztani és beosztani a diákok délutánjait.

A rendelet, ha alkalmazzák, visszaszoríthatja azokban az iskolákban a túlkapásokat, ahol jellemzően nagyon sok házi feladattal terhelik a diákokat, de ezzel egyidejűleg olyan plusz feladatokat ró az igazgatókra és osztályfőnökökre, amit majdnem lehetetlen lekövetni. Valójában elképzelni is abszurd, hogy az igazgató vagy az osztályfőnök vegzálja a tanárkollégákat, hogy sikerül-e betartani a 60 vagy 120 percnyi otthoni tanulási időt

– fejtette ki Gál Katalin.

Az egyetemi adjunktus szerint a román oktatási rendszerben égető szükség lenne egy alapos reformra, de nem látszatintézkedésekre, mint a házifeladat-rendelet.

21. századi gyerekeket terelgetünk egy 19–20. századi szinten rekedt oktatási rendszerben, ahol még most is az a központi kérdés, hogy (…) kivegyük-e a latint vagy sem, a tankönyveknek csak a külseje lett színesebb, egyes tárgyak esetében tartalmilag talán még rosszabbak, mint a rendszerváltás előtti időkben. A gyerekek felnőtteket meghazudtoló módon teljesítik túl a 40 órás munkahetet: egy 5–8-as kisdiák 30–35 órát is eltölt az iskolában, ha erre rászámoljuk a napi 2 óra házi feladatot, akkor 45 órás munkahét lesz belőle. A szülők és a gyerekek, és szerintem a pedagógusok is olyan iskolát szeretnének, ahol a kerettantervben szereplő óraszám magába foglalja a tanulást és a tananyag elsajátítását is.

A kevesebb több
Az igazgatók szemszögéből vizsgálja a kérdést Hatfaludy Márta, a nagyváradi Ady Endre Elméleti Líceum igazgatónője, aki emlékeztetett arra, hogy évekkel ezelőtt már elfogadtak egy hasonló törvényt, a mostani miniszteri rendelet lényegében annak a kiegészítése. Az igazgatónő egyetért a rendelet szándékával, hogy csökkentsék a házi feladatok mennyiséget. „Oda kell figyeljünk, hogy ne terheljük túl a gyereket sem kisebb, sem nagyobb korban. Azt is üdvözlöm, hogy vakációra csak szorgalmi feladatokat adjanak a gyermekeknek. Tehát azzal, amit a rendelet képvisel, maximálisan egyet tudok érteni”. A gyakorlatban nehéz megvalósítani a rendeletet, mert „az igazgatók már annyira túlterheltek, hogy aki becsületesen dolgozik, azt sem tudja már, hogy hogy hívják. Félnormában nem lehet ekkora intézményeket vezetni, és még azt is ellenőrizni, hogy ki mennyi házi feladatot ad.” Az igazgatónő meglátása szerint szükség van differenciált és átlagos nehézségű házi feladatokra, lévén pedig, hogy ő matematikatanár is egyben, tapasztalatból mondja, hogy ennek a tárgynak a megtanulásához semmi sem pótolja a gyakorlást, vagyis szükség van a házi feladatra. „Tehát elviekben egyetértek, csak a megvalósítás módját, meg ezt a »nyomonkövetősdit« nem látom, hogyan lehetne megvalósítani” – fogalmazott.
Hatfaludy Márta véleménye szerint a tanárok kellene tudatosítsák magukban azt, hogy kevesebb házi feladatot adjanak, és senki ne lépjen át bizonyos határt. Mert az nem életszerű, hogy az igazgató minden reggel leüljön a kollégákkal, és megnézze, hogy ki mennyi házi feladatot fog adni azon a napon. Az igazgató szerepe talán abban ragadható meg, hogy figyelmeztesse azokat a kollégákat, akik túl sok házi feladatot adnak fel, hogy talán egy kicsit kevesebbet kellene. „Ez lenne az, ami megoldható lenne” – zárta a szavait Hatfaludy Márta.