Tóth Gábor
Az Artur Kaganovskiy hegedűművész által kezdeményezett kamarazenekari, illetve kamarazenei sorozat a koncerteknek otthont adó Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel partnerségben indult útjára idén áprilisban, havi rendszerességgel egy-egy zenei eseménnyel, közben nyári szünet következett, a mostani volt tehát a széria negyedik koncertje. Mint eddig mindig, most is telt ház volt, nagyjából 100 főnyi közönséggel, és ami a fogadtatást illeti, a hallgatóság lelkesedése már önmagában is elárulja: célt ért mindaz, ami a minőségnyújtásról és a zene szeretetéről szól, aminek a Kaganovskiy művészházaspár letette itt az új alapjait. Kaganovskiy Eszter brácsajátéka ezúttal betegség miatt kimaradt az együttesből.
A darabok szólóit játszó Artur Kaganovskiy hegedűhangja most is kiegyensúlyozott technikával, kifinomult arányérzékkel szólalt meg, kiváló ízlésű érzésintenzitásokkal helyén kezelt érzelmi palettát járt be. Arisztokratikusan elegáns tiszteletléptékű, mélylelkű ez a tónus, ami szólisztikus szerepköre ellenére sem akar átlépni semmilyen magamutogatási határt, a zenéért önmagáért nyilatkozik meg, a zene immanenciájából merít, s közben határtalanul utazunk vele a zene transzcendenciáiba. Talán ez a Kaganovskiy Zenei Esték sorozatának fő vonzereje, a hitelesség, hogy magáról a zenéről szól, benne otthonra találásról és egyidejűleg utazásról. Nem mellesleg, a püspöki palota e termének árkádikus falfestmény-tájképei ehhez külön idilli panorámát is biztosítanak.
De szóljunk a kíséretről is, magáról a meghívott vonóskvintettről, mely igazán elit, ugyancsak kifinomult társaság volt. Ha valakinek alkalomadtán lehetősége van benézni Kolozsvárott az ottani filharmónia koncertjére, akkor a most látott kiváló fiatal muzsikusokat fogja balról-jobbra sorrendben a koncertmesteri, illetve a további vonós-szólamvezetői posztokon felfedezni, akik zenekari munkájuk mellett ráadásul nagyszerű kamarazenészek is (az Arcadia vonósnégyest már hallhattuk korábban Váradon): elsőhegedű Török Ana, második hegedű Răsvan Dumitru, brácsa Mihai Oșvat, cselló Török Zsolt, nagybőgő Csata István. Kaganovskiy-ék tehát nem bízták a véletlenre az együttes összetételének megválasztását, azzal együtt sem, hogy a most elhangzott átiratok között azért volt olyan kottaképű is, ami szalonműfaji sajátosságaiból adódóan nem tartozik épp a kamarairodalom legszofisztikáltabb igénytámasztói közé.
Végezetül szóljunk most már magukról az elhangzott művekről is. Ralph Vaughan Williams The Lark Ascending című darabja egy igazán viktoriánus pacsirtát emelt a légtérbe, míg az elhangzott öt Csajkovszkij-tételben lírai és virtuóz hangulataiban váltakozva egyaránt feltárult az egyszerre legeurópaibb orosz és legoroszabb európai romantikus komponista világa, zeneileg és emberileg mélységes őszinteséggel átérezve. Az öt Csajkovszkij-momentum a következő volt: Valse-scherzo, op. 34, Sérénade mélancolique, op. 26, majd Scherzo, Mélodie és Méditation tételsorrenddel az op. 42-es Souvenir d'un lieu cher. Két ráadást is kivastapsolt a közönség: az első Paganini Velencei karneváljának David Garrett-változata lett, a második a Mélodie ismétlése.
Legvégül Böcskei László megyés püspök mondott házigazdaként köszönetet a művészeknek és a közönségnek. A kamarazenei koncertsorozat október 26-án folytatódik, akkor Schubert, Beethoven és Kodály lesz műsoron, majd november 23-án Mendelssohn és Brahms, decemberre pedig Bachot ígér a műsorterv.
