Nagysándor József honvéd vezérőrnagy, vértanú nagyváradi emléktáblájánál tisztelegtek az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt október 6-án, hétfőn délután.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) helyi és megyei szervezetei által szervezett megemlékezésen Török Sándor idézte fel a magyar szabadságharc leverésének néhány szomorú pillanatát.
Emlékező beszédet mondott Tőkés László, az EMNT elnöke, párhuzamot vonva Krisztus áldozata és a vértanúk hősi halála között. Krisztus kereszthalálának és áldozathozatalának felidézése szívbe markoló, de ugyanúgy „176 évvel az aradi tragédia után mi magunk is azzal a döbbenettel éljük át a magyar és a világszabadság vértanúinak csúfos vesztét, mintha éppenséggel jelen volnánk az aradi Golgotán, amiképpen Kossuth Lajos nevezte vesztőhelyüket” – fogalmazott.

Fotó: Pap István
Majd felidézte, hogy az aradi vértanúk krisztusi méltósággal fogadták sorsukat.
– és az, hogy – „vértanúink nem hiába éltek s haltak. Önfeláldozásuk jövőt terem, mert áldozatvállalás nélkül nincs szabadság” – emelte ki Tőkés László. Beszédének utolsó részében a szónok hangsúlyozta, hogy „nemzetünk valamennyi igaz forradalmát és szabadságharcát a függetlenségért vívtuk. (…) Ezért harcoltak és ezért kellett hősi halált halniuk Batthyányi Lajos miniszterelnöknek és az aradi vértanúknak, és ezért ontották vérüket az 1956-os forradalmárok és szabadságharcosok.”

Fotó: Pap István
Végezetül kiemelte, hogy a magyar nemzet rengeteg áldozatvállalása nem garancia arra, hogy egyszer s mindenkorra kiharcoltuk a szabadságot és a függetlenséget. „Sosem mondhatjuk, ahogyan a költő mondta, hogy itt van már a Kánaán. 1989 óta is már eltelt 36 esztendő, és távol állunk attól, hogy megnyugodhassunk a babérjainkon. Sem itt, sem Magyarhonban. Szakadatlanul tovább folyik a küzdelem. Még itt, a jobb sorsra érdemes Európában is, nemzeteink függetlenségéért, Erdélyben pedig a magyar, a székely autonómiáért. Nem állhatunk félre gyáván, opportunista módon, megalkuvóan, némán, tétlenül. Krisztus követőiként és az előttünk járó felmenőinkhez méltón meg kell hoznunk mindennapi áldozatainkat közös jövendőnkért, családjainkért, gyermekeinkért, falvainkért, városainkért, egyházainkért, nemzetünkért” – fogalmazott.
Az emlékbeszéd után Hajdu Géza színművész, a Szigligeti Társulat tagja két alkalomhoz illő verset, Ady Endre Október 6. és Pósa Lajos Mit olvasol, édes fiam? című költeményeit olvasta fel.

Fotó: Pap István
Majd a koszorúzás következett: elsőként Tőkés László és családja, valamint Török Sándor, majd az EMSZ részéről Csomortányi István elnökhelyettes és gyermekei, velük együtt Szilágyi Zsolt, Habinyák István és Moldován Gellért, míg a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói önkormányzata részéről Sós Dávid és Misik Réka koszorúzott. A rövid megemlékezés végén a megjelentek elénekelték a Himnuszt.

Fotó: Pap István