Pap István
Bartók Béla zeneművészetéről az az előítélet él nagyon sok emberben, hogy nehezen emészthető, túl modern, túl komplex, nem közönségbarát. Ennek a tévhitnek, illetve előítéletnek a lebontására vállalkozott Sárik Péter jazz-zongoraművész, valamint két zenésztársa, Gálfi Attila dobos és Fonay Tibor nagybőgős, amikor 2018-ban elkészítették az X Bartók című nagylemezüket, melyen Bartók Béla műveit dolgozzák fel és át jazzes formában. Ennek az albumnak az anyagával indultak el erdélyi koncertkörútra, és az első útjuk Nagyváradra vezetett, ahol maradéktalanul meggyőzték a közönséget, már ha kellett Váradon győzködni bárkit is, mert úgy tűnt, hogy itt már eleve olyan hallgatókra találtak, akik a jazzt és Bartók Bélát is nagyon szeretik. Figyelemre méltó, hogy a trió nem a könnyebbnek tűnő utat választotta, azaz nemcsak Bartók Béla slágerdarabjait vette elő – mert vannak ilyenek is –, hanem az olyan ritkán hallott, különleges hangzású kompozíciókhoz is hozzányúltak, mint az 1. etűd, vagy a Mikrokozmosz sorozat. A szerda esti koncerten rögtön ez utóbbi sorozat két darabjával, a 122. számúval és a Bolgár ritmussal indított a trió, ezekre is, mint mindegyik felhangzott darabra, az volt jellemző, hogy az együttes eljátszotta a témát, ami maga a Bartók-mű volt, és ebből kiindulva bontották ki a zenészek az improvizációkat. Természetesen ebben Sárik Péter vitte a prímet virtuóz, dinamikus, a bartóki zenei hangulatokat megragadó, azokat kiemelő rögtönzéseivel, de Gálfi Attila is sokat szólózott, és persze Fonay Tibor is többször megragadta a lehetőséget, hogy ujjaival ördögi gyorsasággal „végigporoszkáljon” a húrokon. A programban a Bucsumi tánc című népdalfeldolgozás, majd az 1. etűd következett. A Sárik Péter Trió feldolgozásait hallgatva az a benyomása lehet az embernek, hogy Bartók Béla tulajdonképpen jazz-komponista volt, ez különösen érvényes volt a lüktető, rendkívül dinamikus, szokatlan dallamképletekkel dolgozó 1. etűdre, a később felhangzó Allegro barbaróra, vagy az 1. román táncra, de a trió természetesen a népdalfeldolgozásokat és a népi ihletésű kompozíciókat is kiválóan jazzesíteni tudta. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy a Sárik Péter Trió új dimenzióba helyezte a Bartók-műveket, de ez így nem lenne pontos, mert annyira zseniálisak, ihletettek maguk a kompozíciók, hogy inkább azt írom: a Sárik Péter Trió művészi kreativitással és beleérzéssel a felszínre hozta a Bartók-művekben rejlő jazzt.
Hallgassunk Bartókot!
A koncerten az átkötő szövegek is a show részét képezték, és szintén azt a célt szolgálták, hogy Bartókot minél közelebb hozzák a közönséghez, ezért Sárik Péter nem Bartók zeneműveinek szerkezetéről, a művek zenetörténeti jelentőségéről és egyéb dolgokról beszélt, hanem Bartók személyiségéről, sorsáról, az ehhez a zenéhez kapcsolódó saját élményeiről szólt közvetlen, humoros hangnemben, nemegyszer hangos nevetésre késztetve a közönséget, ezzel is segítve a zene befogadását. A programban a Csillagok, csillagok című népdalfeldolgozás, valamint az Allegro barbaro megszólaltatása után két új, a következő Bartók-lemezre készülő feldolgozást játszott a trió: a Leánynéző és a Bolyongás című kórusműveknek dobra, bőgőre és zongorára átírt változatát vezették elő, ezek erdélyi premiernek számítottak. Majd az 1. román tánc, illetve a szintén a Román népi táncokból való Topogó csendült fel. Végezetül az Este a székelyeknél című kihagyhatatlan slágerdarab következett, utolsó ráadásként pedig a Hej páva, hej páva című kompozíció a Gyermekeknek ciklusból.
A trió másfél órás koncertje kirobbanó sikert aratott Nagyváradon, mondta is Sárik Péter, hogy ennek az első estnek a hangulatát nehéz lesz felülmúlni a turné többi állomásán, de ott, ahol egy zseniális zeneszerző zseniális jazz-muzsikusokkal találkozik, biztosan nincs ok aggodalomra, és abból felejthetetlen zenei és koncertélmény születik bárhol, nem csak Nagyváradon.
