Báthori Éva az 5. Számú Ipari Líceumban, a mai Ady Endre Líceum elődjében végzett 1983-ban, Tárnoky György tanár matematika-fizika osztályában.
– magyarázta lapunknak a díjazott.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Pedig a családjában addig ennek nem volt előzménye. Érkeserűből származik, ott nőtt fel, és járt iskolába nyolcadikig. Az érettségi után pedig a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika szakára felvételizett. Öten voltak ugyan egy helyre, de mivel szerette a matematikát, nem jelentett számára ez olyan nagy gondot. Bár az egyetem elvégzése után sokan a kincses városban telepednek le, Báthori Éva számára nyilvánvaló volt, hogy haza akar térni. Ebben közrejátszott az is, hogy időközben férjhez ment, és élete párja is Bihar megyei származású.
Ami azért nem ment olyan könnyen. Először Petrozsényben töltött két és fél évet, ahol ráadásul románul kellett tanítania.
– idézte fel pályafutása kezdetét.
– fogalmazott.
Így egy idő után felajánlotta a gyerekeknek, hogy akik bejönnek hamarabb az iskolába, negyed nyolcra, azokkal külön foglalkozik. Aztán valahogy mindennap kialakult ez a rutin. Sajnos a petrozsényiekkel később megszakadt a kapcsolata, de az egyik fiú közülük, amikor tizenkettedikes lett, a Báthori Éva szüleinek címére küldött egy kicsengetési lapot, amire magyarul ráírta, hogy köszön szépen mindent. „Az olyan jó volt” – jegyezte meg halkan a
tanárnő.
Vissza Bihar megyébe és az Adyba
1990-ben következett Paptamási, ahol szintén román tagozatra került Báthori Éva. Összevont osztályok voltak, és osztályfőnökként valójában mindennel foglalkozott: az alapműveletek megtanításán túl volt sok beszélgetés, nevelés, a gyermekek személyiségének a formálása. De ez nem tartott sokáig: szülési szabadságra ment, s utána a váradi Tanítóképzőben megpályázott egy helyettesítői állást. Egy évet párhuzamosan tanított Tamásiban és a Tanítóképzőben, amikor Rauscher Erzsébet azt mondta neki: azt szeretnék, ha maradna, amíg csak lehet. És ő maradt. Osztályfőnök lett, de nem volt címzetes állás. Közben a Szent László Líceumban is meghirdettek egy helyet, amire versenyvizsgázott. Úgyhogy mindkét tanintézményben oktatott.
– hangsúlyozta Báthori Éva.
A várva várt pillanat aztán 2003-ban érkezett el. Tóth Márta volt akkor az igazgató és Fleisz Judit az igazgatóhelyettes, akikkel úgy egyezett meg, hogy marad a Tanítóképzőben is, mert ő nem hagyja osztályfőnökként az ottani tizenkettedikeseit. Az első gyűlésen azonban bejelentették, hogy osztályfőnök lesz az Adyban. Úgyhogy abban az évben két helyen volt osztályfőnök: az Adyban egy kilencedik és a Tanítóképzőben egy tizenkettedik osztálynak.
végigviszek.”
„Nem azt akarom, hogy magoljanak, hanem hogy gondolkozzanak”
Arról is beszélt Báthori Éva: fontosnak tartja azt, hogy „matekből egy kicsit több legyen annál, mint amit lehet”. Hozzátette: változhatnak az idők, de a gyerekek mindig gyerekek maradnak, és meg lehet velük találni a közös hangot. Szerinte kilencedik közepétől kezdve a diákok már érzik azt, hogy a tanárok nem az ellenségeik.
– fogalmazott Báthori Éva.
Hozzátette: szerencsére az adysok mernek kérdezni, akik pedig többet akarnak, azokkal pluszban dolgozik, akár online is. „Oszi, én már családtagnak éreztem magam önöknél. Este még azt is hallottam, amikor a férje tüsszentett vagy köhögött” – vallotta be nemrég egy volt tanítványa.
A kedvességnek, törődésnek, gondoskodásnak tehát megvan az eredménye, és ez nem csak a tantárgyversenyeken elért eredményekben mutatkozik meg.
„A legmosolygósabb matektanár”, „a pótanyukánk”, „egy igazi vezéregyéniség” – így jellemzik egykori és jelenlegi diákjai a tanárnőt, akik közül az egyik nemrég egy agendával ajándékozta meg, mivel észrevette, hogy Báthori Éva mindig határidőnaplóba jegyzetel.
A fentebb leírtakat támasztatja alá az is, ami a díjátadón elhangzott: 87 jelöltből választották ki a tíz díjazottat, és Báthori Évát volt diákjai közül többen ajánlották szép szavakkal, amit a pályázatba belefoglaltak.
– mondta a tanárnő.
Fotó: Báthori István/Facebook
Dance
