Tóth Gábor

A 33 esztendős Beethoven Hármasversenye (1803) a 3. és 4. zongoraverseny közötti időszak termése, opusszáma közvetlen illusztris társaságra is utal, épp az Eroica és az Appassionata közötti, ugyanakkor a szerző versenyműveinek sorából kilóg valamelyest. Beethoven a zongoraszólamot fiatal tanítványának, Rudolf főhercegnek komponálta, bár vannak viták azzal kapcsolatban, hogy a megkésett 1808-as nyilvános premieren utóbbi játszott-e, mindenesetre a hegedűs Carl August Seidler és a csellista Nikolaus Kraft neve fennmaradt. A darab különleges ötvözet, van ebben versenymű, „koncertáló” szimfónia és bensőséges kamarazene (második tétel) egyaránt. Költséges egyetlen koncertre három szólistát is honorálni, talán részben ezért is tűzik ritkábban műsorra a Hármasversenyt, másik oka az lehet, hogy vannak Beethovennek a közönség és előadók által jóval inkább favorizált versenyművei is. Mindenképp kuriózum, mindenkinek ajánljuk, hogy ne kelljen megint hét évet várni rá, mert a váradi filharmóniában ennyi ideje ment utoljára, 2015-ben, és azelőtt szintén hét évvel, 2008-ban.
Szerencsénkre Zwickau városa nemcsak a Trabantot adta a világnak, hanem Robert Schumannt is. A 30 esztendős Schumann boldog éve 1840, amikor végre elvette feleségül szerelmét, Clara Wiecket. Ez az ún. „dalok éve” is, és közvetlenül ezután, 1841 első két hónapjában keletkezett elsőként befejezett szimfóniája (korábban már kísérletezett a műfajjal), amit márciusban Mendelssohn azonnal be is mutatott Lipcsében. Clara szerint a szimfónia egyik ihletője egy Adolf Böttger-költemény érzékletes tájleírása az ébredő tavaszról, igaz, Schumann utólag egyik levelében említi, hogy ide vonatkozó kikelettel kapcsolatos társgondolatai voltaképp a szimfónia megírása után születtek. Mindenesetre friss, üde, energikus muzsika ez a javából, de azért el is mereng amúgy németesen romantikusan (szívvel és intellektussal egyszerre) egy tételnyit a világ szépségein, s ha a hagyomány szerint tavaszi is, attól még serkentőleg lehet ősszel is hallgatni.
A meghívott karmester David Crescenzi, a Kolozsvári Román Nemzeti Opera művészeti igazgatója, aki nagyjából két évad óta visszatérő vendég a filharmóniánál. A szólisták valójában aktívan kamarapartnerek is, 2018-ban alapítottak közösen művészhármast Transylvanian Piano Trio néven. A hegedűs Vlad Răceu és a csellista Octavian Lup (mindketten 1987-ben születtek) egyaránt visszatérő vendégek a váradi filharmónia színpadán, Răceu még diákévei óta, Lup inkább csak néhány esztendeje. Răceu szülővárosában, Szatmárnémetiben a filharmónia egyik szólistája (mert ott ilyen állás is van, kettő), emellett a kolozsvári zeneakadémián tanít. A tekintélyes nemzetközi szólókarrierrel rendelkező Lup is Kolozsvárott zeneakadémiai tanár, neki egyben ez szülővárosa, viszont Bukarestben és Párizsban tanult, a jelenlegi tanítás és egyéni koncertezés mellett a bukaresti opera zenekarában is csellózik. A hölgy vendégművész nem tiszteletlenségből, hanem a partitúrabeli szólamsorrend miatt maradt a végére. A váradi filharmóniában most először játszó zongorista, Aurelia Vișovan (sz. 1990, Máramarossziget) a Nürnbergi Zeneművészeti Egyetem oktatója, aki a jelek szerint fellépéseivel már meghódította Európa több neves koncerttermének közönségét.
Jegyek kaphatók a filharmónia pénztáránál (Moscovei u. 5.) vagy a bilete.ro internetes oldalon, információk: filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea.