Pap István
Az elmúlt évek hagyományaihoz híven idén is gyertyagyújtással emlékeztek meg az egykori váradolaszi sírkertben az ott nyugvó néhai váradi, Bihar megyei polgárokról. Úgy, mint az eddigi megemlékezések során, a résztvevők idén is mécsesekből rakták ki az Olaszi temető feliratot, ezzel emlékeztetve a mai váradiakat a ma parkként működő terület eredeti rendeltetésére. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nagyváradi szervezete által szervezett, kedden kora este kezdődött eseményen Moldován Gellért Lajos, az EMNP váradi elnöke emlékeztetett arra, hogy az Olaszi temetőt „szándékosan és szisztematikusan tönkretették, mert Erdély, Partium egyik legnagyobb dokumentuma volt, ugyanis háromszáz éven keresztül a magyar ajkú felekezetekhez tartozók temetőjeként szolgált”. Felidézte, hogy a múlt század hetvenes éveiben a sírköveket szándékosan összetörték, majd államosították a temetőt, és végül parkká alakították át. Egy időben a Mihai Viteazul park elnevezést kapta, de több beadvány eredményeképpen két évvel ezelőtt visszakapta az Olaszi park nevet. „De harcolunk tovább, mert a felirat csak úgy szerepel, hogy Parcul Olosig, és szeretnénk, hogy magyarul is ki legyen írva” – fogalmazott. Végezetül elmondta: „ebben a parkban, a volt temetőben minden november 1-je délutánján összegyűlünk, gyertyát gyújtunk és imádkozunk azokért, akik itt pihennek még, mert ezen park alatt több száz koporsó található, az abban nyugvóknak nem volt már hozzátartozójuk, hogy hamvaikat átvigyék a városi temetőbe”.
„Minden nap áldás lehet”
A megemlékezésen rövid egyházi szertartást celebrált Erdődi Endre, a csokalyi görögkatolikus magyar ajkú hívek plébánosa, aki rövid beszédében hangsúlyozta, hogy Isten fia felhívást intéz a megállásra, az elgondolkodásra és az elmélyülésre, hogy átlássuk a dolgokat és felfogjuk azt, hogy minden ember minden emberrel kapcsolatban van. Isten arra teremtett bennünket, hogy szeretetközösségben éljünk, és úgy építsük az Ő országát ezen a földön, hogy ez kulcs lehessen számunkra az örök mennyei hajlékba. Kardos József, az unitárius egyházközség lelkipásztora a talentumok példázatát idézte fel ezen az alkalmon, majd hangsúlyozta: „A mai nap emlékeztet arra, hogy az élőkért sokkal többet tehetünk, emlékeztet arra, hogy minden nap áldás lehet, amit szeretteinkkel eltölthetünk, hogy Isten általuk, velük egy felbecsülhetetlen értéket bízott ránk”. Kövendi István váradrogériuszi református lelkipásztor kiemelte: emlékezünk azokra, akikkel együtt éltünk, vagy akiket az Úr ránk bízott, vagy akikre minket bízott az Úr. „De nem lehet csak emlékezni, nem lehet csak visszafelé tekinteni, mert akkor nem tudunk tovább indulni, nem tudunk a jelenben élni, nem jutunk el Isten házába. (…) Ha elhisszük, hogy a tegnapban Jézus volt az, aki megtartott, aki megvigasztalt, erőt adott, meggyógyított, akkor higgyük el azt is, hogy ő most is itt van, és bele lehet kapaszkodni, és indulni lehet tovább. Nem lehet, nem szabad elfelejteni azt, ami volt, de el kell indulni tovább, nem feledékenységbe burkolózva, hanem reménységgel” – fogalmazott. Végezetül áldást mondott, és a közös imával zárult a megemlékezés.
