Pap István 

Románia EU- és NATO-csatlakozási folyamatának egyik feltétele volt a kommunista rendszerben elvett javak visszaszolgáltatása. Ez volt az a körülmény, ami arra késztette az államot, hogy komolyabban foglalkozzon többek között az egyházi javak restitúciójával is. Mostanra azonban, hogy rendeződött Románia külgazdasági, külpolitikai és katonai szövetségi rendszere, olyannyira lelassult az országban az egyházi javak visszaszolgáltatási folyamata, hogy mondhatni, le is állt. Mivel a római katolikus egyház volt Erdélyben talán a legnagyobb kárvallottja a kommunista rendszernek, ezért a katolikus tulajdonoknak a rendezetlensége a legfeltűnőbb. A nagyváradi római katolikus püspökség is több ilyen lezáratlan ügyet görget, holott, ahogy azt Böcskei László megyés püspök megfogalmazta portálunknak, „illett volna már harminc év után nyugvópontra jutni ebben a kérdésben”.

Szent László menedékház

A megyés püspök beszámolt néhány ilyen reprezentatív visszaszolgáltatási ügyről; ezeknek egy része még mindig nincs lezárva, voltak a katolikus egyház számára kedvező ítéletek is, más ügyekben viszont a katolikusok ellen ítélt a bíróság. Ez utóbbi kategóriába tartozik a Szacsvay Imre Általános Iskola épületegyüttesének, a volt Szent László menedékháznak a visszaszolgáltatási pere, melyben a bíróság jogerősen kimondta, hogy az iskolaépület és az udvarán található kápolna, valamint a telek is a nagyváradi önkormányzat tulajdonát képezi. Böcskei László ennek kapcsán kifejtette, hogy nem minden püspökségi tulajdon, ami valamikor egyházi tulajdon volt. Elmagyarázta, hogy az egyháznak mindig voltak egyesületei, alapítványai, ezek általában önállóan működtek, ma úgy mondanánk, hogy külön jogi személyiséggel bírtak, tehát saját javakkal rendelkeztek. Ráadásul azt sem határozták meg mindig előre, hogy ha megszűnik egy bizonyos egyesület vagy alapítvány, amely az egyház támogatását élvezte, akkor annak a vagyona átszáll az egyházmegyére. A Szacsvay iskola esetében is ez volt a helyzet: a törvények alapján nem lehetett levezetni azt, hogy a kommunista állam kinek a javait vette el. „A jelenlegi jogrendszer azt mondja, hogy az kapja vissza a tulajdont, akitől elvették. A Szacsvay iskola ügyében azért veszítettünk, mert a jelenlegi jogrend nem veszi tudomásul, hogy az egyháznak voltak egyesületei, amelyek az egyház támogatásával működtek, hanem annyit vesznek – mert nekik ez most így jó –, hogy azok önálló entitások voltak, melyeknek javai nem szállnak át csak úgy a gyámintézményre. A püspökség ugyan igényelte az iskolát, de a régi, eredeti telekkönyvben semmi nem utal arra, hogy az iskola katolikus tulajdon lenne, hanem csak az szerepel benne, hogy az a szegény és árva gyerekeknek a menedékháza. A tulajdonjogot nem lehet abból sem levezetni, hogy a menedékház a Szent László nevet viselte, és abból sem, hogy azt az egyik kanonok finanszírozta, és a káptalan jövedelméből támogatták. Az sem számított, hogy egyházi felügyelet alatt volt, hogy egyházi személyek gondoskodtak róla, hogy benne van az egyházi naplókban”. A Szacsvay iskola ügyében hozott ítélet is csak egy a sok közül, ami az alábbi következtetés levonására készteti Böcskei püspököt: „A mostani jogrendszerben sok minden abszurdum”. Olyannyira, hogy nem csak a múltban elvett javak tekintetében van ok aggodalomra, hiszen „ha a Caritas, ne adj Isten, megszűnik, akkor, bár benne van a statútumban, hogy a tulajdon átszáll a püspökségre, de egy ilyen ingoványos jogrendszerben, mint ami nálunk van, ez nem elég biztosíték” – jelezte a püspök.

Pénzügyi palota

Sokkal kacifántosabb úton-módon került a Bihar Megyei Tanács tulajdonába az egykori pénzügyi palota, majd poliklinika, amely most felújítás alatt áll, és amely elkészülte után a megyei tanács székelye lesz. Azt az épületet a római katolikus irgalmas rend építette 1900-ban, majd bérbe adta a magyar államnak, mely pénzügy-igazgatósági intézményt működtetett benne. A kommunizmusban természetesen ezt az ingatlant is államosították. Az épületet a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség igényelte, sőt, 2012-ben úgy tűnt, hogy vissza is kapja. Sajnos azonban több éves huzavona után 2016-ban a legfelsőbb ítélő- és semmítőszék érvénytelenítette a piteşti-i táblabíróságnak azt a korábbi döntését, mellyel az egyháznak ítélte a szóban forgó épületet. Ebben az ügyben gyakorlatilag egy visszaállamosítás történt. Böcskei László felhívta a figyelmet arra, hogy a püspökség nem önhatalmúlag eljárva, hanem az irgalmas rend megbízásából kérte vissza a volt pénzügyi palotát. Csakhogy a katolikus egyházmegye megbízatása meghatározott időre szólt, és lejárt, időközben pedig megszűnt az irgalmas rendi magyar provincia, az itteni rendet hozzácsatolták a bécsi központhoz. „Egyébként minden szerzetesi rendnél így történik mostanában: mivel egyre kevesebb a szerzetesi rendtárs, az addig létező provinciákat, házakat, régiókat összevonják és alárendelik egy nagyobb anyaháznak, és ha az anyagi javaikról van szó, akkor a saját elöljárójukkal egyeztetnek, nem pedig a megyés püspökkel” – magyarázta Böcskei László. Az egyházi elöljáró úgy ítéli meg, hogy az irgalmas rend bécsi központja bármikor új visszaszolgáltatási pert kezdeményezhet a volt pénzügyi palota ügyében, „de nem feltétlenül a restitúciós törvény alapján” – tette hozzá. Kifejtette továbbá, hogy a rend saját maga, vagy megbízott útján is kezdeményezheti az eljárást, és akár a katolikus egyházmegyét is megbízhatja ezzel a feladattal. És ha már a rendekről van szó, ide kívánkozik a nagyváradi premontrei rend jól ismert helyzete, mely létezik és működik Nagyváradon, és a saját javait igényli vissza, de a román állam arra hivatkozva nem adja vissza azokat, hogy nem a kommunista rendszerben, hanem még a harmincas években vették el, tehát ezekre a tulajdonokra nem vonatkozik a restitúciós törvény.

Katolikus kör

Az egykori nagyváradi katolikus kör, a mostani filharmónia épületegyüttesének az ügye még mindig függőben van, holott Böcskei László püspök véleménye szerint „világos, mint a nap”, hogy kit illet meg a tulajdonjog. Felhívta a figyelmet arra, hogy ebben az ügyben nincsenek olyan jellegű aggályok, mint az egyházi alapítványok esetében, mert a katolikus kör épülete az egyház tulajdona volt. Kiemelte, hogy a telekkönyvben leválasztották a melléképületeket a régi főépületről, és érdekes módon a melléképületek esetében a bíróság már kimondta azt, hogy azok visszajárnak az egyháznak, vagy természetben, vagy kártérítés formájában. „De a régi épület kapcsán nem merik kimondani, hogy a miénk, mert az is egy reprezentatív épület” – jelentette ki az egyházi vezető, hozzátéve, hogy jogi szempontból semmiféle magyarázat nincs arra, hogy miért nem adják vissza az ingatlan egyik részét, ha a másik részéről már megállapították, hogy az az egyház tulajdona. A püspök hangsúlyozta, egyáltalán nem az a célja az egyháznak, hogy ellehetetlenítse kultúrintézmények működését, és továbbra is garantálnák a filharmónia működését az ingatlanban. Erről egyébként már megegyezés is született a püspökség és a filharmóniát fenntartó megyei tanács között.

Archívumok

Letisztázandó ügynek számít az egyházi irattárak sorsa is, melyek visszaszolgáltatásáról, úgy tűnik, a román állam hallani sem akar, és Böcskei László püspök nem is lát reményt arra, hogy azok visszakerüljenek az egyházhoz. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak a nagyváradi, hanem az összes romániai katolikus püspökség problémája. Pár évvel ezelőtt a püspöki konferencián meg is vitatták ezt, de már akkor egyértelmű volt, hogy nincs túl sok esély arra, hogy az egyház érdekeinek megfelelően rendeződjön ez a kérdés. Sok esetben azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán hol vannak ezek az irattárak, melyeket szétszórtak az országban, ezért „már az is egy előrelépés lenne, ha tudnánk, hogy az anyagok hol találhatók” – jelezte a püspök. Megtudtuk azt is, hogy az egyház megőrzésében maradt irattárakat sikerült rendbe tenni, és szeretnék legalább ezeket kezelni. Elmondta ugyanis, hogy az irattárak működését szabályozó törvényhez az elmúlt időszakban olyan módosító javaslatok is érkeztek, hogy félő, hogy az állam még azokat az archívumokat is elveszi az egyházaktól, amelyek náluk maradtak. 

Külső támogatás?

Látható tehát, hogy önmagában a hazai jogrend nem garantálja az egyházi javak visszaszolgáltatását, ennek legfőbb oka az, hogy nincs politikai akarat ennek a kérdéskörnek a megoldására – fejtette ki Böcskei László. A visszaszolgáltatások terén „két-három éve alig mozog valami. Nem sokat foglalkoznak ezzel, nekik ez már nem annyira fontos. És nem is csak a katolikus egyházról van szó. Ugyanilyen helyzetben van a református és a többi egyház is. Lehet kérni a javakat, az iratokat, mi kérjük is, de legtöbbször válasz sem érkezik az ilyen dolgokra” – mondta. Arra a kérdésünkre, hogy érdemes lenne-e a Vatikánnak jelezni, hogy szorgalmazza a romániai egyházi javak visszaszolgáltatásának az ügyét, Böcskei László azt válaszolta, hogy a Vatikán szóvá teheti és szóvá is tette ezt, de amíg nincs egy megállapodás a román állam és a Vatikán között, amelyben meghatározzák azt, hogyan kell eljárni az egyházi vagyonok és irattárak ügyében, addig nem lesz előrelépés. Románia és a Vatikán között annak idején volt egy konkordátum, de az a második világháború idején megszűnt, és azóta sincs másik. El van ugyan ismerve a szentszéki képviselet Romániában, de amíg itthon nem érdeke senkinek felvállalni az egyházi javak visszaszolgáltatásának az ügyét, addig az nem is fog megoldódni, emelte ki Böcskei László.

Az egyházi elöljáró még szkeptikusabb, ha arról van szó, hogy az európai bírósághoz kellene fordulni a visszaszolgáltatási ügyekben. Tapasztalatai szerint ugyanis az Európai Unióban komoly szemléletváltás állt be: már nem figyelnek oda az egyházak jogos követeléseire, mert csak azt érzékelik, hogy az egyházak folyamatosan kérnek valamit, és mintha megelégelték volna ezt. „Nem veszik már figyelembe azt, hogy itt igazságtalanságok történtek, melyeket helyre kell hozni” – zárta szavait Nagyvárad megyés püspöke.