Hirka Dániel, X. osztályos tanuló
A Rákóczi Szövetség szervezésében megadódott az a lehetőség ötven Bihar megyei diák számára – akik kiemelkedő eredményeket értek el a tantárgyversenyek országos szakaszain –, hogy részt vehessenek az október 23-hoz kapcsolódó központi megemlékezéseken. Így pénteken, 2022. október 21-én, Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettessel, a Bihar megyei Rákóczi Szövetség elnökével, valamint Tankó Veronika-Zita tanfelügyelővel, a Rákóczi Szövetség önkéntesével az élen, elindultunk és sikeresen meg is érkeztünk a magyar fővárosba. Ezen a napon Budapest kulturális oldalát ismerhettük meg, hiszen megtekintettük a Hősök-terét, majd pedig a Népligetben a Magyar Zene Házát, és ha már itt voltunk, ellátogattunk a legnagyobb és talán legszebb erdélyi kötődésű építményhez, Vajdahunyad-várához. De a nap fénypontja csak ezután következett, mert késő délután meglátogattuk az Országházat, és az idegenvezetésnek hála, jobban megismertük magát az épületet, illetve a benne található koronázási jelvényeket, így a Szent Koronát is.
Másnap reggel elkezdődtek azok a programok, amelyek már szorosan kapcsolódtak utunk témájához. Először ellátogattunk a Kozma úti temető 301-es parcellájába, ahol örök álmukat alusszák a forradalom kivégzett hősei, közöttük Nagy Imre, az akkori miniszterelnök, vagy Mansfeld Péter forradalmár, akit 17 éves korában végeztek ki, és akinek a története a leginkább megérintett minket, hiszen jelenleg, középiskolásokként, pont ugyanebben a korban vagyunk. Ugyanitt, a látogatóközpontban, filmek által betekintést nyertünk a forradalom történéseibe, annak kirobbanásába, leverésébe és megtorlásába, így ezzel az új tudással kiegészülve kapcsolódtunk a megemlékezésekhez a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnél, ahol részt vettünk a koszorúzáson, azon a helyen, ami tulajdonképpen a forradalom szikrájának számít. Itt beszédet mondott Harrach Péter, az országgyűlés korábbi alelnöke, aki bátorított minket, fiatalokat, hogy őrizzük meg azt a szabadságvágyat, ami ’56 szellemét is jellemezte. A koszorúzás után elkezdődött a megemlékezés a Műegyetem aulájában, ahol beszédet mondott Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, valamint dr. Cigány Péter, az egyetem rektora. A beszédek végeztével mind a 2500 Kárpát-medencei fiatal, kiegészülve a civilekkel, elindult a Bem tér felé fáklyákkal és az ország hatalmas zászlajával. Talán elmondható, hogy ez volt a legszebb momentuma budapesti tartózkodásunknak: hatalmas élmény volt látni az ezrek vonulását, így tisztelegve a hősök előtt. A Bem térre érve újabb beszédeket hallgattunk meg, mind közéleti, mind egyházi elöljáróktól, majd pedig, már a sötétben, a fényjátékot néztük, amely a külügyminisztérium falára volt rávetítve. De a nap még akkor sem ért véget, mert meghallgathattuk Hegedűs Endre Kossuth- és Liszt Ferenc-díja zongoraművész csodálatos koncertjét, sőt a szerencsésebbek fotózkodhattak, és el is beszélgethettek a művésszel.
Harmadik, egyben utolsó napunk rövidre, de igen tartalmasra sikeredett. Reggel elmentünk a Budai várba, ott megnéztük a Sándor-palotát, a Karmelita-kolostort, a Halász-bástyát, sőt, egy fohászt is volt alkalmunk elmondani a Mátyás-templomban. Ezután továbbra is Budán maradtunk, ahol még a Millenáris-park is belefért a programba. Itt megtekinthettük az Álmok álmodói című kiállítást, ahol olyan találmányokat, tudományágakat lehetett megismerni, amelyek kapcsolódnak magyar tudósainkhoz. Emellett nagyon sok interaktív foglalkozás is volt, így például kipróbálhattuk azt, hogy milyen a Marson sétálni, egy nagytávolságú teleszkópon látni a csillagokat, vagy éppen vissza is pörgethettük az idő kerekét, és megnézhettük, hogy milyen volt pennával írni.
Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy felejthetetlen három nap volt ez számunkra. Megismerhettük a múlt hőseit, láthattuk a jelen nagyjait, és rávezettek minket arra, hogy lehetünk a jövő nagy reményei. Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezőknek ezt a csodálatos élményt.
