„Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36,10)
Amint a tavaszi napfény megsimogatta a fák ágait, megpezsdült a kéreg alatt szunnyadó élet, és nem lehetett feltartóztatni az addig láthatatlan rügyek bomlását, virágok fakadását. Az élet győzelmét hirdeti ilyenkor a természet is!
Bűneink okozta elveszettségünkben megtalálásra, biztonságra, igazi szabadságra vágyunk. Olyan életet szeretnénk, amelynek távlatai túlmutatnak a földi lét véges határain. Ez a sóvárgás egyre intenzívebb lelkünkben. Talán azért, mert naponként növekszik bennünk a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság fojtogató érzése. A pusztulás és a halál vészjósló árnyai nyomasztják mindennapjainkat. Megdöbbenve szembesülünk az embertelenség különböző megnyilvánulásaival. Aggódva szemléljük szűkebb és tágabb világunk eseményeit, amelyek negatív hatásait próbáljuk magunk és szeretteink számára enyhíteni.
Bárhova nézünk, egymásnak feszülő, egymással harcoló embereket látunk. Mi magunk is sokszor ilyenek vagyunk. Olyan harcokat vívunk vagy látunk, amelyekben nem lesznek győztesek, csak vesztesek. Ez a mai világ és az életünk valósága. Mintha egy olyan úton haladnánk, amelyet egyre inkább az elsivatagosodás jellemez, ahol előbb-utóbb minden tartalék elfogy.
A sivatagot csak egy bővizű forrás tudja megmenteni és újra termővé tenni.
Húsvét üzenete az élet forrásáról beszél, aki a feltámadott Jézus Krisztus. Őt hirdette a fentebb idézett ige, már évszázadokkal a húsvéti győzelem előtt. A zsoltárírót is elkeserítette az a valóság, amelyben élt. Minden romlás okát az emberben látta, akit így jellemez: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni” (Zsolt 36,2-4). Kifejezi viszont azt is, hogy Isten erre a helyzetre is megoldást tud adni: „Mert nálad van az élet forrása”.
Jézus az a forrás, amelyből ha iszunk, nemcsak gyötrő szomjúságunk enyhül, hanem még a látásunk is megváltozik. A legsötétebb helyzetben is igazzá válik: „a te világosságod által látunk világosságot”.
Húsvét ünnepén ne csak a földiekre nézzünk, hanem emeljük fel tekintetünket az odafenn valókra. Lássunk túl a nagypéntek komorságán, valamint személyes életünk nehézségein, és jussunk el a halálon diadalmaskodó Krisztusig, aki az élet forrásává lett minden benne hívő ember számára! Álljunk a húsvéti evangélium napfényébe, amely megajándékoz bennünket a Jézusban teljes, bővelkedő, örök élettel!
Lelkiekben gazdag, örömteli húsvétot adjon Isten mindnyájunknak!
Testvéri szeretettel,
Nagyvárad, 2026 húsvétján
Bogdán Szabolcs János püspök
Dance
