A vakációs bibliahetet zárta tulajdonképpen a szombat délutáni családi piknik, egy tavalyi, hagyományteremtő szándékkal indult kezdeményezés folytatásaként. A foglalkozásokon átlagosan 25-30 gyermek vett részt, akiknek egy része szombat délután is jelen volt, s Gecse Krisztián beosztott lelkész irányításával egy rövid műsorral összefoglalta, hogy milyen lelki tanulságokkal gazdagodott az elmúlt napokban.
A jelenlevőket Farkas Zsolt váradőssi tiszteletes köszöntötte, aki Malakiás próféta könyve III. fejezetének 6-tól 12-ig terjedő igeverseit választotta áhítata alapjául. Arra hívta fel a figyelmet: nemcsak a bibliai időkben, hanem a történelem folyamán mindig, így napjainkban is sokféle tényező hat gyengítőleg, okoz számtalan bajt, de gyógyító szeretetével Isten mindig esélyt ad a talpra állásra, a megmaradásra, ha egy közösség erős és összetartó.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
A Szilágyzoványból érkezett Thököly Vajk előadóművész, pedagógus zenei aláfestéssel előadott saját verseivel örvendeztette meg ezután közönségét.
A továbbiakban egy pódiumbeszélgetésre került sor, Milyen jövőt képzelünk el magunknak, illetve remélünk napjaink valósága tükrében? címmel. A meghívottak ugyan többféle területet képviselve próbálták megválaszolni a kérdést, de közös jellemzőjük volt, hogy mindannyian közösségi tevékenységet fejtenek ki, valamint egyetértettek abban, hogy pozitív szemlélettel kell a jövőbe tekinteni, mert „sötétben nem lehet építkezni”.
A Maros megyéből, a Mezőségből, szórványvidékről származó Tóbiás Tibor György lelkipásztor, az Aradi Református Egyházmegye esperese elmondta, hogy 1885-ben a gyoroki Rácz Károly teológus egyháztörténeti művében letargikus hangnemben írt arról, hogy az akkor 3800 fős lélekszámú egyházmegye pusztulásra van ítélve. Ehhez képest az utána következő évtizedekben a 15 ezret is elérte a gyülekezeti tagok száma. Napjainkban pedig az egyházi nyilvántartásban 5500 magyar ajkú református szerepel.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
– magyarázta Tóbiás Tibor György.
A székelyudvarhelyi születésű Hodgyai Edit matematikatanár, aki harmincnyolc éve van a pedagógiai pályán és harmincöt éve vezeti a micskei Miskolczy Károly Általános Iskolát, s szervezi közel három évtizede a partiumi néptánctalálkozókat, azzal indokolta optimizmusát: az általa irányított, többségében magyar tanintézmény diákjai igyekeznek nem lemaradni a községközpontban lévő román iskolába járó társaiktól, sőt, sokszor jobban teljesítenek mint ők.
Ugyanakkor a helyi református egyházközség által működtetett Sámuel bentlakás hátrányos környezeti hátterű gyermekei is törekszenek felzárkózni, legalább a középmezőnyhöz tartozni.
– hangsúlyozta Hodgyai Edit.
A Marosvásárhelyről elszármazott dr. Simon Előd – aki budapesti kitérő után jelenleg konzul Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusán – kijelentette: a tapasztalatai alapján az erdélyi, partiumi magyar közösségeket nem kell félteni, mert van életerejük, aktivitásuk, tenni akarási vágyuk. Rengeteg közösségi rendezvényen tud részt venni, és ha visszagondolunk arra, hogy milyen helyzetben voltunk 30-35 esztendővel ezelőtt, azért azt érzékelhetjük, hogy a létszámbeli fogyás ellenére jelentős előrelépések történtek például a kisebbségi jogok területén is.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
– tanácsolta a diplomata.
A jó hangulatú beszélgetés után Nagy Judit Noémi kántor énekelt, az estebéd elfogyasztása előtt pedig még Vaszil István főgondnok szavalt.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Dance
