Ciucur Losonczi Antonius
Meleg Attila előadóművész lapunknak arról számolt be, hogy noha idén nem ünnepelnek semmilyen kerek évfordulót, a Csapat tagjai elhatározták, hogy mégis találkoznak egymással. Nosztalgiázni egy kicsit, együtt lenni, és főleg azért, mert megjelent egy nagyszerűen összeállított és összeillesztett emlékanyag, Csapat-album – A nagyváradi Nyomdaklub színjátszócsoportjának emlékkönyve (1982-2024) címmel.
Beszélgetőpartnerünk felidézte, hogy 1980-81 körül alakult meg ez az amatőr színjátszócsoport, mely 1982-ben vette fel a Csapat nevet. „Részben tiltakoztunk a rendszer elidegenítő, csoportokat szétrobbantó próbálkozásai ellen, részben pedig világmegváltó tetteket akartunk végrehajtani, lehetőségeink szerint. Az akkori vezetés látszólag örült a Csapat megszületésének, hiszen egy újabb kulturális megnyilvánulása volt az amúgy is pezsgő klubéletnek, de fenntartással is fogadta, hiszen nem voltunk hajlandók semmilyen megalkuvásra”, fogalmazott Meleg Attila. Testvérbátyja, Meleg Vilmos lett a vezetője, amikor Nagyváradra került fiatal színészként, és párhuzamosan „futott” a Hajdu Géza irányította Kortárs Színpad ’71-gyel. Többen alapították és bő tíz évet élt meg – a kilencvenes évek közepéig működött aktívan, és tulajdonképpen hivatalosan még mindig nem szűnt meg. Mai kifejezéssel élve rengeteg alternatív előadást játszottak. „Ha úgy vesszük, mi vagyunk a nagyváradi színjátszás alternatív vonalának a megteremtői, mert Vilmos úgy döntött, hogy a kísérletezés útját választja. Nyilván adott volt a Tempó klub terme, és a nyomdász fiatalok hívták meg őt rendezőnek. Én egy kicsit később csatlakoztam, ahogyan összeszámoltuk, az évek folyamán körülbelül ötven ember fordult meg a Csapatnál, sajnos többen közülük már nem élnek”, magyarázta Meleg Attila. Mint mondta, barátként voltak együtt, segítették egymást, és a fellépéseiket is úgy szervezték meg, hogy mindenki szerette, azt amit csinált, vagyis „a Csapatban való létezést”.
A turnék ezért általában jó hangulatban teltek, nem a konfliktusokat keresték. Mindig a problémák közös megoldására törekedtek, és valószínűleg emiatt is egy-egy előadásból rengeteget tudtak kihozni. Sok kirándulás, házibuli, próbagyanús beszélgetés kovácsolta a társaságot össze, idővel többeknek a gyermekei is a Csapat tagjának érezhették magukat. A sok-sok együtt töltött órák és éjszakába nyúló felkészülések aztán meghozták a maguk gyümölcsét. Műsoraikkal pedig egyúttal az erdélyi kortárs magyar irodalmat is népszerűsítették. Például 1982-ben bemutatták Méhes György Bölcs Salamon című, kissé abszurd színezetű egyfelvonásos vígjátékát, majd színpadra állították Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című művét. 1984-ben hangulatos, zenés gyerekműsorral jelentkeztek, a Meleg Vilmos által összeállított Szappanbuborékkal. Bárhol adták elő, mindenütt fergeteges sikere volt. Nemcsak a gyermekek, de a felnőttek körében is, úgyhogy közel száz előadást ért meg. Emlékezes produkció volt még a váradi bábszínházzal közösen rendezett bohózat, a Ripacsok is, mely Tomcsa Sándor szerzeménye. 1985-ben háborúellenes verseket szavaltak Farkas Árpádtól, Hervay Gizellától, Szilágyi Domokostól és Eugen Jebeleanutól. „A műsor címe a Kiáltás halál ellen volt, Besztercén léptünk fel vele. Mivel magyarul adtuk elő a Megéneklünk Románia keretében, a zsűritagok persze nem értették. De a műsornak olyan kisugárzása, hangulata volt, hogy a végén a zsűrielnök felállva tapsolt”, emlékezett vissza Meleg Attila.
A Voiticsek Ilona, Voiticsek Árpád és Meleg Attila által szerkesztett kötet száz példányban jelent meg. Kereskedelmi forgalomban nem kapható, de aki igényli, hozzájuthat az albumhoz, ha hívja a 0726-243-150-es telefonszámot.
