– mesélte az igazgató. Szerinte ez a jelenet jól megmutatta, hogy az észt pedagógiában a mindennapi tapasztalatszerzésnek és az életre nevelésnek kiemelt szerepe van.

A nagyváradi iskola Erasmus-program keretében jutott el Észtországba, miután korábban észt pedagógusok látogattak Nagyváradra tapasztalatcserére a befogadás témájában.

Az észt partneriskola a Tartu nevű városban működik, amely az ország második legnagyobb települése. A lakosság többsége észt, de jelentős orosz kisebbség él ott, mellettük ukránok és más nemzetiségek is jelen vannak. „Az iskola ezeknek a különböző etnikumoknak az integrációjával is foglalkozik” – tette hozzá az igazgató.

A legelső benyomás már az épületbe lépve meglepő volt. „Az iskolák felépítése teljesen más, mint nálunk. Modern, tágas, világos terek fogadtak bennünket, gyermekbarát burkolatokkal” – mesélte.

A pedagógusok azt is észrevették, hogy az épületben különféle funkciókra kialakított helyiségek vannak: külön várakozótér a szülőknek, illetve olyan helyek, ahol a gyerekek a következő órára vagy egy másik pedagógusra várhatnak. Ami azonban a leginkább feltűnt, az a nyugalom volt. „Azonnal feltűnt a csend, olyan csend honolt az épületben, mintha nem is iskolában jártunk volna” – emelte ki.

A tanórák szervezése is jelentősen különbözött attól, amit Romániában megszoktak. A speciális intézményben egy osztályban legfeljebb hét-nyolc gyerek tanul, és velük egyszerre két pedagógus foglalkozik.

– magyarázta Sele Tünde. Azokkal a tanulókkal, akiknek komolyabb nehézségeik vannak, még kisebb helyiségekben dolgoznak. Ezekben a termekben egyszerű berendezés található: asztal, szék, szőnyeg, babzsák és a pedagógus munkaeszközei. Egy-két gyerekkel egyszerre két szakember – a szaktanár és egy fejlesztő pedagógus – foglalkozik. Ha a gyermek elfárad, szünetet tarthat, leülhet a babzsákra, vagy rövid időre kimehet, majd később folytatják a munkát.

A nagyobb osztálytermekben is inkább kiscsoportos munka zajlik. Sele Tünde szerint ez a módszer sokkal jobban aktivizálja a gyerekeket. „A hagyományos észt iskolákban egyébként hasonló osztálylétszámok vannak, mint nálunk, körülbelül 23–24 diák” – tette hozzá.

Szokatlan volt az is, hogy az iskolában nincs csengetés. A falakon sok óra található, és a gyerekek ezek alapján követik az időt. „A tanóra végén nem szól semmi, a gyerekek egyszerűen kivonulnak szünetre, majd a szünet leteltével mindenki tudja a dolgát és visszamegy az osztályba. Már a legkisebbek is ismerik az órát” – magyarázta.

Az észt oktatásban a mozgás és a szabad levegőn végzett tevékenységek is fontos szerepet kapnak. A látogatás idején a nappali hőmérséklet mínusz húsz fok alatt volt, mégis láttak egy kémiaórát az iskola udvarán. „A tanár a jéggel és a hóval végzett kísérleteket” – mesélte Sele Tünde. Emellett az iskolának van saját uszodája és mozgásterápiás foglalkozásai is, a gyerekek pedig rendszeresen járnak síelni és szánkózni. „Ez náluk már óvodáskortól kezdve természetes” – tette hozzá.

A diákok viselkedése szintén pozitív benyomást tett a vendégekre. „A legszimpatikusabb az volt, hogy mennyire elfogadóak egymással” – mondta az igazgató. A gyerekek tisztelik a tanárokat, ugyanakkor keresztnevükön szólítják őket. „Nagyon fegyelmezettek és barátságosak voltak, a mi diákjainkkal is hamar összebarátkoztak, kézen fogták őket, és mutatták nekik az iskolát.”

Az észt pedagógusok munkáját a rendszer is másképp szervezi. A tanárok heti kötelező óraszáma 21 óra, ugyanakkor 35 órát kell az iskolában tölteniük. Az intézmények nagyobb autonómiával rendelkeznek a pedagógusok kiválasztásában is. „Az iskola vezetése dönti el, kit vesz fel, nincs olyan mértékű központosítás, mint nálunk” – fogalmazott Sele Tünde.

Az intézményben körülbelül 300 diák tanul, miközben 150 pedagógus dolgozik ott, akiknek közel fele különböző szakember (pszichológus, logopédus, terápiás vagy fejlesztő pedagógus). „Ezért a szaktanároktól nem várják el, hogy minden speciális területhez értsenek, mert ott van mellettük a segítség, és gyakran ketten dolgoznak a gyerekekkel” – magyarázta.

Úgy véli, ebből a szemléletből a romániai oktatás is sokat tanulhatna. „Talán az egyik legfontosabb üzenet az, hogy a gyerekeket nemcsak tanítani kell, hanem életre is nevelni” – fogalmazott.