Tóth Gábor
A koncert ismétlésre került másnap, szeptember 16-án, pénteken 20 órakor is. A két alkalomból a korábbin tettünk látogatást. Orff 86 évvel ezelőtt komponált vokál-szimfonikus műve első ránézésre nagyszabású-fergeteges: a színpadon ezúttal 114 előadó volt összezsúfolva, másfél tucat különféle ütőhangszer, de például a negyedik kürt így sem fért már el. Második ránézésre viszont Orff egészen lírai ének- és kamaramomentumokat is kínál a pezsdítő táncritmikájú tuttikon vagy nagyhatású kartételek mellé. Az életigenlés zenei ünnepe ez a darab minden ízében, itt épp találó is a filharmónia egész évadnak adott merész vállalású közönségbeavató szándékú címe: Via Vita. Lírával és rusztikusan is szólnak népies allegóriával tehát ezek a 11-13. századi bauerni énekek, így ősz tájékán például „aktuálisan” a tavaszról, de szókimondó pikantériával a vágyról és szerelemről, humorral a részeg vigadozásról, iróniával a szerencse forgandóságáról. Mindezt vulgáris-latin, középfelnémet, ófrancia nyelven.
A koncert meghívott dirigense Cristian Spătaru volt, a 29 éves kisinyovi fiatalember néhány éve fejezte be Bécsben zeneszerzői, majd karmesteri tanulmányait, Váradon most másodszor vezényelt. Énekes szólisták voltak: Antonia Beteag szoprán (a kolozsvári zeneakadémia harmadéves énekszakos hallgatója), Nicolae Bejan (a nagyváradi és debreceni filharmóniák énekkarának egyaránt tagja) és Mihai Damian bariton (a kolozsvári filharmónia énekkari tagja), utóbbit pénteken a nagyváradi Florin Estefan (a Kolozsvári Román Nemzeti Opera főigazgatója) váltotta. Damian kiváló választásnak bizonyult (nemrégiben Szatmárnémetiben is énekelt Carminát), hangi adottságain túl a darabhoz méltó, igazán nagyszerű színpadi karakterformáló egyéniség. A kísérővetítés miatt részben filmvászon mögé szorított filharmónia-énekkart Lászlóffy Zsolt karigazgató készítette fel, míg a görögkatolikus líceum karzatról megszólaló gyermekkarát Nicoleta Țâmpu (az ő Carmina Burana vendégszereplésük már hagyományosnak mondható).
Szeptember itt az északi félteke mérsékelt égövében már elég régóta őszi hónapnak számít, és ezen a marketing sem tud változtatni. A nyári évad szabadtéri koncertjeiben ottfelejtkezett filharmónia ezt nem vette idejében számításba, hiszen eleve a várudvarba hirdette-tervezte ezt az évadnyitót is, és csak két nappal az esemény előtt lepődött meg rajta, hogy esni fog az eső, és vissza kell költöznie saját székhelyére. Az ily módon két koncertre átterjesztett jegyelosztások nyomán csütörtökön nem telt meg száz százalékosan az Enescu-Bartók terem nézőtere, bár a telt ház hangulati illúziója azért jócskán megvolt.
Ami a teljes előadói apparátus felkészítését illeti, egészen korrekt volt a csütörtök esti előadás hangzó eredménye, mégis maradtak egyenetlenségek a teljes összerakottság tekintetében. A legkevésbé eltalált rész, amiben a koncentrálás gátolta a kibontakoztatandó bátorságot, az épp a természet-szerelem jelenetsort megelőző tánctétel (no. 6) volt. A legsikerültebb ugyanennek a blokknak a rövid zárótétele lett: Were diu werlt alle min (Ha az egész világ enyém lenne). A középfelnémet szöveg 12. század körüli ismeretlen szerzőjének, ahogy az a textusból kiderül, a világ uraként leghőbb vágya az lenne, hogy az angol királynét karjaiba zárhassa. II. Henrik feleségéhez, Aquitániai Eleonóra személyéért való rajongáshoz kapcsolják ezt az utalást, de az eredeti kéziratban jól látható utólagos módosítás található (Anne L. Klinck szerint) „king”-ről „queen”-re (királyról királynőre – a szerk.), így a teljes bauerni gyűjtemény néhány további szerelmi tematikájú szövegéhez hasonlóan eredetileg ezt is egy hölgy írhatta.
Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a többszólamú zenéhez, többrétegűen megkomponált térhatású, félfiguratív tartalmi utalásos vetítés is társult a hangversenyen – Magdy Hawash alkotása. Mindenki ízlésére rábízzuk, hogy szerinte ez az összművészeti szándék hozzáadott-e az Orff által eredetileg is szinkretikusnak megálmodott Carmina-produkcióhoz, vagy inkább figyelmet osztott-e meg, vont-e el magáról a zeneműről. Legvégül fennálló vastaps bontakozott ki, fokozatosan, de mégsem a leghatározottabban, mintha csak az elhangzottakat tükrözte volna.
Érdemes figyelni a filarmonicaoradea.ro és facebook.com/filarmonicaoradea oldalakat, hiszen csütörtökön Paul Mann brit karmester vezényel és Artur Kaganovskiy Sibelius-hegedűversenyt játszik, a műsor második felében pedig Csajkvoszkij IV. szimfóniája hangzik el, a részletekre visszatérünk.
