Ugyanebben a határozatban a bíróság elfogadta az általam előterjesztett alkotmányossági kifogást, és az Alkotmánybíróság elé terjesztette a vonatkozó eljárási rendelkezések alkotmányosságának vizsgálatát, ugyanakkor az eljárást nem függesztette fel az Alkotmánybíróság döntéséig, hanem a kilakoltatást végrehajthatóvá tette”.

– írja a továbbiakban Fejes Rudolf Anzelm.

„Elutasította azt az érvet is, hogy az önkormányzat nem jogosult egy egyházi intézményt – a székhelyemet és a prelátushoz tartozó rendházat – kilakoltatással kiüríteni, mivel az épület egyházi jogállású, rendeltetése szerint az egyházi működés helye, és az Alkotmány értelmében az egyházak jogállását külön, sarkalatos törvény szabályozza.

Ennek a helyzetnek a valós tartalma egyszerű, és mégis megdöbbentő: 2026-ban Romániában azt kell megélnem, hogy abból az egyházi funkcióból és abból az intézményi térből, amelynek szentelt és elismert egyházi státusza van, gyorsított eljárással, azonnali végrehajtással akarnak kilakoltatni, mintha egy közönséges magánjogi bérleményről volna szó.”

A premontrei apát szerint a jogsértés súlyát tovább növeli, hogy „ugyanezen a napon a Temesvári Ítélőtábla végleges végzést hozott egy másik ügyben is, amelyben azt sérelmeztem, hogy 2025 augusztusa óta

Vagyis miközben a jogorvoslati és garanciális eljárások »majd később« logikával húzódnak, a gyorsított kilakoltatás ma végrehajthatóvá vált. Különösen súlyos körülmény, hogy ebben a kártérítési eljárásban peres félként szerepel az a bíró is, akinek a kizárását a nagyváradi eljárásokban kértem, és akinek elfogulatlanságát a nyilvánosságban megjelent információk is kétségbe vonják.”

Fejes Rudolf Anzelm emlékeztet arra is: a Nagyváradi Ítélőtábla előtt folyamatban van a 404/35/2025. számú áthelyezési eljárás, amelynek tárgya éppen az, hogy a kilakoltatási ügyet

„Ebben a helyzetben a legelemibb jogállami minimum az lett volna, hogy a kilakoltatási pert felfüggesztik, amíg az Ítélőtábla az áthelyezésről dönt, mert a gyorsított kilakoltatás végrehajtása visszafordíthatatlan. Mert ha egyszer valakit kitesznek egy ingatlanból, akkor utólag hiába mondják, hogy »majd érvénytelenítjük« a döntést, ha befogadtuk az áthelyezési kérelmed. A járásbíróság már 2025. november 25-én megtagadta a kilakoltatási per felfüggesztését, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy »ha az áthelyezést később elrendelik, akkor érvénytelenítjük az addigi döntéseket«.”

„Ráadásul a felfüggesztéshez előírt biztosítékot (kauciót) 1000 lejt befizettem, az áthelyezési eljárás tárgyalási időpontja pedig 2026. február 4-ére ki van tűzve, mégis ma olyan végrehajtható határozat született, amely megelőzi és kiüresíti a felsőbb bíróság döntését – írja a továbbiakban az apát. – Ilyen helyzetben a jóhiszemű eljárás és a pártatlanság elve szerint sem lett volna megengedhető, hogy a kilakoltatási ügyben végrehajtható döntés szülessen addig, amíg a bíró kizárásának kérdését érdemben nem bírálták el, és amíg a folyamatban lévő áthelyezési eljárásban (az ügy más bíróság elé tételéről) nem születik döntés. Ezért a mai nap nemcsak egy jogi fordulópont, hanem erkölcsi határvonal is, mert ami velem történik, az nem véletlen, nem »hiba a rendszerben«, hanem

Mert a mostani gyorsított, azonnal végrehajtható kilakoltatási döntés nem egy magánjogi »lakáshasználati« vita lezárása, hanem egy folyamat része,

Ezt ma már nem lehet szépíteni, mert a gyorsaság és a végrehajthatóság itt nem a rendteremtés eszköze, hanem erődemonstráció: annak üzenete, hogy »ezt is meg tudjuk csinálni, és ha kell, még többet is« – még akkor is, ha közben a pártatlanságot biztosítani hivatott garanciák, a kizárás és az áthelyezés kérdései nyitva vannak. Mert a háttérben egy mintegy húszmillió eurós önkormányzati projekt áll, amelyet több szinten, jogilag és szakmailag is megtámadtam.

a teret utólag akarják »letisztítani«, hogy a projektet tisztára mossák, és a valóságban lezárjanak mindent még azelőtt, hogy a felsőbb fórumok érdemben tisztázhatnák a kereteket. Ezért különösen beszédes, hogy miközben a Nagyváradi Ítélőtábla előtt folyamatban van az áthelyezési eljárás, és a bíró kizárásának kérdése sincs lezárva,

A legcinikusabb mondat pedig az, amit hallottam a Járásbíróságon, »na és akkor mi van, majd érvénytelenítjük a kilakoltatási végzést, ha áthelyezik az ügyet egy másik bíróságra«. Mintha egy későbbi döntés vissza tudná adni azt, amit egy azonnali kilakoltatás elvisz: a működő Váradhegyfoki Premontrei Prépostság egyházi székhelyét, a váradhegyfoki premontrei rendház rendeltetését, a préposti-prelátusi szolgálatom folytonosságát és az emberi méltóságom.”

– írja Fejes Rudolf Anzelm.

„És ez olyan következmény, amelyet utólag nehéz »visszacsinálni«. Mert ki adja vissza az elvesztegetett hónapokat? Ki adja vissza a szolgálatom megszakítását, a mindennapi működésemből kitépett időt és a lelki terhet? Ezek nem olyan károk, amelyekre rá lehet mondani, hogy »majd helyreállítjuk«. Itt nem beszélhetünk valódi helyrehozatalról, nem létezik tényleges visszaállítás:

A premontrei apát arra is felhívja a figyelmet: külön fájdalmas, hogy mindez közvetlenül a szerzetesek világnapja előtt történik.

„Egy olyan időszakban, amikor a hivatásról, az önátadásról és a közösségért vállalt szolgálatról kellene beszélni, nekem azt kell megélnem, hogy egy rendházból, egy egyházi székhelyről, egy élő egyházi térből próbálnak eltávolítani gyorsított eljárással, azonnali végrehajtással, mintha egy közönséges magánjogi lakásviszonyról lenne szó.

ezért a gyorsított kilakoltatási »gyorsút« ráhúzása nem egyszerű tévedés, hanem az ügy természetének eltagadása és az egyházi státusz gyakorlati kiüresítése. És ebből a helyzetből ma csak egyetlen, nyers és becsületes mondat marad a végére: ez az, amit a román jogállamiság ma képes nyújtani, papíron garanciák, a valóságban pedig végrehajtható döntések, amelyek megelőzik és kiüresítik a pártatlanságot és a tisztességes eljárást, és mire »érvénytelenítenének«, addigra már megtörtént a jóvátehetetlen.

– zárul Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus 2026. január 29-én írt bejegyzése.