Ciucur Losonczi Antonius
Újra adventi felvonulásra hívta a nagyváradiakat a Szigligeti Színház Lilliput Társulata december 3-án, szombaton, közös szervezésben a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel. A résztvevők a bábszínháztól indultak, ez alkalommal az angyal a pásztoroknak hozta el a jó hírt. Ők terjesztették ezt a Fő utcán végig sétálva, majd a Petőfi-park után a székesegyház kertjébe vonulva, ahol a gyertyagyújtási szertartás elején és végén egy-egy rövid műsorral tettek tanúságtételt.
A székesegyház előtt ugyanakkor jótékony céllal adventi vásár is zajlott. Az ünneplőket Böcskei László megyés püspök köszöntötte, hangsúlyozva, mennyire fontos, hogy Istent keresve, egymással is találkozzunk. Ezért ezúttal a szociális intézmények gondozottjaiért és az ápolókért imádkoztak, jelen voltak az egyházmegyei Caritas Catolica, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat váradi fiókszervezetének, Az Élet Autizmussal Egyesület és a Szent Vince Társaság képviselői. „Elindulva egymás felé fényt gyújtunk a saját és a mások életében. Ezért hálát adunk a Jóistennek és kérjük, hogy ne fáradjunk bele a tovább haladásba”, fogalmazott a főpásztor.
Egyházi beszédében Kardos József unitárius lelkipásztor kiemelte, hogy minden évben halljuk a már klasszikussá vált egyházi felhívást: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé az ösvényeit”, mely arra figyelmeztet, hogy Isten szeretetéből egy egészen kiváló látogató érkezik hozzánk. S hogy méltóképpen fogadjuk, erre készülnünk kell. Adventi önvizsgálatunk pedig ráébreszt, hogy Istenhez és embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkban vannak dombok, völgyek, különböző akadályok, mert ösvényeink nem mindig egyenesek. Ilyenkor sok szép gondolatot hallunk, szépen leírt sorokat olvassunk. Szükség van ezekre is, de az adventi időszaknak csak akkor van értelme, ha más hasznos dolgokat is jószívvel megteszünk, mert a többit hamar elfelejtjük, s könnyen előfordulhat, hogy karácsony elmúltával lényegében semmivel sem maradunk.
A tiszteletes ezután felsorolt néhány gyakorlati példát, melyekkel mi is méltóképpen készülhetünk az ünnepre, készíthetjük a közénk érkező Jézus útját. Szerinte mindenekelőtt próbáljuk rendezni a sérült, rosszul működő kapcsolatainkat mind Istennel, mind pedig embertársainkkal. Sokszor nehéz ugyanis hibánkat beismerni, rossz döntéseinkért felelősséget vállalni és bocsánatot kérni, vagy megbocsájtani, holott a harag rossz tanácsadó, mert „olyan mintha mérget szednél és azt várnád, hogy a másik ember haljon meg”. Ebben az időszakban azt is megtehetjük még, hogy vigyázunk a beszédünkre, mert a szóval gyógyítani és bántani is lehet, hidakat és falakat is építeni. Ne keressük a hibákat másokban, mert sok közösség élete élhetőbb volna, ha megszabadulnánk a pletykáktól és romboló kritikáktól. Legyünk türelmesebbek és megértőbbek is, s ne irigykedjük mások sikerére és legyünk hálásak, ha úgy adódik- tanácsolta Kardos József.
