Fájó szívvel emlékezünk halálának első évfordulóján a szeretett édesanyára, anyósra, nagymamára, RAIS ERZSÉBET ÁGNESRE (CILIKE). Pihenése legyen áldott, nyugalma csendes. Emlékezik rá fia, lánya, menye, veje, unokái, rokonok, barátok és mindazok, akik szerették.
*
Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk a szeretett feleségre, édesanyára, nagymamára, anyósra, PERECZ EMŐKÉRE (gyógyszerész), akinek a szerető szíve 11 éve megszűnt dobogni. „Hosszú útra mentél, mindenkitől távol, Csak mi tudjuk egyedül, hogy mennyire hiányzol. Csak az idő múlik, feledni nem lehet, Szívünkben örök a fájdalom és a szeretet. Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél.” Drága emlékét örökké szívünkben őrizzük! Nyugodj békében, drága lélek! Örökké bánatos férje, leányai, unokái és vejei.
*
Soha el nem múló fájdalommal és annál nagyobb szeretettel emlékezem drága, egyetlen fiamra, VÁNYA ATTILÁRA (Nagykágya), aki ma 9 éve búcsú nélkül távozott tőlem! „Ott pihensz, ahol már nem fáj semmi, Nyugalmadat nem zavarja semmi, Életed elszállt, mint a virágillat, De emléked ragyog, mint a fényes csillag.” Bánatos édesanyád, Irénke.
*
Fájó szívvel, könnyes szemmel, örök szeretettel emlékezem unokatestvéremre, VÁNYA ATTILÁRA halálának 9. évfordulóján. „Szomorú az út, mely sírodhoz vezet, Hol megpihent a te jóságos szíved. Bennünk örökké élsz, egy életen át, És odafentről vigyázol reánk.” Nyugodj békében, te drága lélek! Bánatos unokatestvéred, Emese és családja.
*
„Igen Atyám, mert így láttad jónak” (Mt. 11-26) Megrendülve, de Isten akaratát elfogadva vettük tudomásul a szomorú hírt, hogy gyülekezetünk volt földi szolgáját nagy hirtelenséggel magához szólította a mi Urunk. Szeretteinek a lélek általi vigasztalódást kívánja a Belényesi Református Egyházközség lelkipásztora és presbitériuma.
*
Mély fájdalommal búcsúzunk a szeretett édesanyától, anyóstól, nagymamától, dédnagymamától, BOCZONYI IBOLYÁTÓL, aki életének 77-ik évében, hosszú szenvedés után örökre megpihent. Temetése május 13-án, pénteken 11 órakor lesz a városi kápolnából. Búcsúznak tőle: fiai, Béla és Öcsi, menye Jutka, anyatársa, Erzsi, unokái, Kinga és családja, Zoli és barátnője, Mónika.
*
„Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet...” (Ézsaiás 42,6a) A feltámadott Jézus Krisztus kegyelmében, Isten szeretetében és a Szentlélek erejében bízva, mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték, hogy a szeretett férj, fiú, testvér, édesapa, barát, szolgatárs, PRÉM IMRE CSABA borossebesi, korábban batizi, erdőgyaraki és belényesi református lelkipásztor, életének 53., szolgálatának 28. esztendejében rövid szenvedés után, súlyos betegségben megragadta Megváltója kezét. Virrasztója ma, május 12-én, du. 17 órától lesz a borossebesi református templomban, örök nyugalomra helyezése május 13-án, du. 14 órától a biharszentjánosi temetőben. A boldog feltámadás reménysége alatt gyászoló szerettei és az Aradi Református Egyházmegye lelkipásztori közössége.
