Megjelennek Emberek az életünkben, akikről azt érezzük, mindig is ismertük Őket. ISTVÁN TIBI bácsi ilyen volt. Oktatott, nevelt, szeretett. Ha kellett, fegyelmezett is, de csak amolyan atyai szigorral. Megfogta a kezünket, együtt szárnyaltunk, és soha többé nem engedte el... „Nincs halál” – mondják a bölcsek. És tényleg. Tovább él bennünk. Lelkét adta. Őrizzük! Az 1985-ben végzett tanítványai.