Ciucur Losonczi Antonius

Nagy Gabriella igazgatóhelyettes köszöntője után ezúttal dr. Pálfi József nagyvárad-réti református lelkipásztor, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora osztotta meg gondolatait a jelenlevő diákokkal és tanárokkal. Megjegyezte: az örömvasárnapon vagyunk túl, s immár tényleg csak egy lépést választ el minket a legnagyobb örömtől, Krisztus születésének ünnepétől. A tiszteletes ezután egy történetet mesélt el, mely szerint egyszer valaki régen látott ismerősétől kapott táviratot, melynek szövege csupán egyetlen mondat volt: „Holnap a kora délutáni órákban átutazom a falun és szeretnélek meglátogatni”. Miután elolvasta a rövid értesítést, nagyon izgatott lett. Rögtön elsietett a boltba és bevásárolt, hogy legyen mivel megkínálnia a kedves vendéget. Másnap aztán kora reggel felkelt és nekilátott a takarításnak, alaposan felforgatta az egész házat. Mikor mindennel elkészült, leült egy kényelmes fotelbe és várt. Arra gondolt, milyen jó lesz találkozni a régi baráttal, mennyi mondanivalójuk lesz egymásnak. Közben elaludt és az idő gyorsan elszaladt. Az igért időpontban megérkezett az ismerős. Egy aprócska, ám nagyon lényeges dologról megfeledkezett emberünk: nem nyitotta ki a kaput. A kapu sajnos kulcsra zárva maradt, csengő pedig nem volt. A vendég egy darabig még ott toporgott a kapu előtt. Így gondolkodott: „Milyen furcsa, pedig táviratot is küldtem, hogy mikor érkezem. Bizonyosan el kellett váratlanul utaznia. Nagyon sajnálom". Aztán megfordult és továbbment. A mi emberünk pedig csak várt és várt. Késő délutánra járt már az idő, amikor végre kijött a lakásból. Ekkor vette észre, hogy a kapu zárva maradt. Amikor kinyitotta, a friss hóban meglátta a lábnyomokat. „Hát itt volt – sóhajtott fel keserűen –, én balga pedig mennyire készültem, a leglényegesebbről mégis megfeledkeztem: elfelejtettem kinyitni a kaput”. Mindenkinek tehát a személyes feladata, hogy mire kell gondolnia, odafigyelnie, mi az, ami igazán fontos neki, ,,hogy aztán a nyitott kapun a várva-várt királyi vendég meg tudjon érkezni szívünk, lelkünk hajlékába”, vonta le a történet tanulságát a lelkész.

Az ünnepségen közreműködött az iskola Vura János tanár által felkészített trombitás csapata, a Lukács Annamária tanár által vezényelt kórus (kobozon kísérte őket Márkus Zoltán kántor), Gál Hanna és Meleg Nóra diákok pedig szavaltak (felkészítőjük Mados Andrea tanár).