Két váradi olvasónk is a szóban forgó IRN 1922-es (Konstancától R 8813) jelzésű, Nagyvárad és Mangalia között közvetlen összeköttetésben közlekedő szerelvényen utazott, azon vasúti kocsik egyikében, amelyek a mező közepén vesztegeltek több órán keresztül.
A két váradi hölgy kedden, július 29-én délután szállt fel a vonatra, amely menetrend szerint 14.30 órakor el is indult és különösebb fennakadás nélkül haladt egészen estig. Az utasok 21.30 óra körül egy erős fékezésre, zökkenésre lettek figyelmesek.
„Már le voltunk feküdve a hálókabinokban, amikor a vonat hirtelen fékezett, azt hittük, ki fog siklani. Hallottuk, hogy kint a folyosón szaladgálnak a jegyellenőrök, ők először azt mondták, hogy valaki meghúzhatta a vészféket. Azt sem tudtuk, hol vagyunk, kint sötét volt” – emlékezett vissza olvasónk, aki jelenleg még Mangalián tartózkodik, és csütörtökön esedékes a visszaútja.
„Egy idő után a gyerekes anyukák is kérdezgették, hogy mi történt. Akkor már megmondták nekünk, hogy meghibásodott egy összekapcsoló berendezés, a mozdony pedig elment a többi vagonnal, csak az utolsó kettő maradt hátra, egy hálókocsi és az első osztály. Megnyugtattak minket, hogy jönnek értünk, de így is eltelt több mint négy óra” – részletezte a váradi hölgy.
Korábban írtuk
Mint elmondta, egy másik mozdony is érkezett, próbálták rákapcsolni, eközben a két vagon rázkódott, zötykölődött, nagy volt a zaj is. Nem jártak egyből sikerrel, időközben az áram is elment:
Kezdetben egy olyan mozdonyhoz sikerült csatolni a két vagont, ami nem tudott csak 40 km/h sebességgel haladni, így viszont nagyon soká értek volna oda.
A sors végül úgy hozta, hogy az a mozdony vitte őket az úti cél felé, amelyikről korábban lekapcsolódtak a meghibásodás miatt.
Erről korábban a „szerencsésebb” vagonokat a legközelebbi állomáson lecsatolták, és egy másik mozdony vitte tovább azokat a tengerpart felé.
Kérdésünkre válaszolva olvasónk elmondta, hogy kártérítésként egy üveg ásványvizet kaptak.
– mesélte a váradi hölgy. A vonatnak menetrend szerint 10.17 órára kellett volna beérnie Mangaliára, ehelyett a két vagon délutánra futott be.
„Isteni szerencse, hogy nem lett nagyobb probléma, nem siklott ki vagy nem borult fel a szerelvény, de abban a félelemben lenni nem volt kellemes. Nem tudtuk, hol vagyunk, arra is gondoltunk, hogy bármelyik percben jöhet valamerről egy vonat, a vagonok a sötétben álltak világítás nélkül. De túltettük magunkat rajta. Csütörtökön indulunk vissza. Most azon izgulunk, nehogy történjen visszafelé is valami” – zárta szavait olvasónk.
Dance
