Ciucur Losonczi Antonius
Az ünnepi alkalmon Dénes István-Lukács, a Bihari Református Egyházmegye esperese hirdette Isten megtartó igéjét Máté evangéliuma 5. fejezetének 39-től 48-ig terjedő versei alapján. Szószéki beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a bizonyságtevő keresztény közösségek egymást szeretve, áldva és imádkozva követik Isten parancsait, s így haladnak a tökéletesség, a mennyei Atya felé, miközben egyre inkább kirajzolódnak rajtuk a jézusi vonások, ahogyan Ő élt és cselekedett.
A prédikációt követő beiktatási szertartás elején az esperes felidézte azokat az őszinte beszélgetéseket, melyeket Simon Angélával folytatott, melyek során a lelkésznő többször kifejtette a véleményét az ő egyházkormányzói tevékenységével kapcsolatban, s amikből sokat tanult. Azt kívánta Simon Angélának: ugyanígy tudjon együttműködni, együtt dolgozni a gyülekezettel is, hiszen fontos, hogy mindig meg tudjuk osztani egymással mindazt, ami bánt vagy örömöt okoz nekünk. Megjegyezte azt is az esperes: nem könnyű lelkipásztornak lenni a mai világban – ezt nemcsak ők tudják –, mégis nagyon szép és nemes küldetés. Nem csupán a gyönyörű palást miatt, vagy mert adott esetben felnéznek rájuk, hanem azért is, mert őket az Úristen hívta meg a szolgálatra. Dénes István-Lukács ezután átadta a szimbólumokat: a Szentírást, arra utalva ezzel, hogy arra hívatottak, hogy az Igét hirdessék; a templom kulcsát, mely jelezte, hogy milyen sok feladata van egy lelkésznek, többek közt az, hogy a templom ajtóit mindig nyitva tartsa azok előtt, akik vágynak az élő Krisztus után; valamint a gyülekezet bélyegzőjét, ami az adminisztrációs munkát, a rá bízott vagyonnal való sáfárkodást jelképezte.
Az új palástot (Kiss Árpádné Katalin debreceni népi iparművész alkotását) Csiger Róbert gondnok adta át Simon Angélának, majd a felesége, Csiger Krisztina egy verssel köszöntötte őt.
Beköszönő beszédében Simon Angéla a 115. zsoltár első versét idézte: „Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget kegyelmedért és hűségedért”. Úgy fogalmazott: napjainkban egyre inkább felvetődik a kérdés, hogy egy gyülekezet és az anyaszentegyház életében kit illet meg a dicsőség? Hangsúlyozta: nem véletlenül időzítették a lelkészbeiktatást újkenyér ünnepére, mert a hála és a dicsőség egyedül Istent illeti meg. Kiiktathatatlan ezért Isten és az Ige jelenléte, munkálkodása egy lelkész életében, hiszen ellenkező esetben a szolgálat nem az Úr, hanem az ember dicsőségére történik. Ezért le kell győzniük önmaguk hiúságát, nagyravágyását, hogy egyedül Isten akarata tündökölhessen. Simon Angéla felelevenítette ezután azt, hogy ezt megelőzően tizenöt és fél évig Köröskisjenőben szolgált, de mennie kellett – nem önmagáért, hanem Isten szavának engedelmeskedve. Meghatódva magyarázta, hogy mit érzett abban a pillanatban, amikor meg kellett válnia a régi palástjától, és mit jelent számára az új.
A lelkészkollégák áldásával folytatódott az ünnepség, akik közül először elődje, Csomay Árpád ny. lelkész lépett Simon Angéla mellé. A biharszentjánosi kórus műsora után Hajdu Géza és Meleg Vilmos színművészek szavaltak. A köszöntések rendjén Bátori Géza borsi polgármester, Kiss Árpádné Katalin palástkészítő, valamint Garnai Sándor és Szilágyi Péter, a Bihari Református Egyházmegye jelenlegi és volt főgondnoka szólt az ünneplőkhöz. A gyülekezet részéről is köszöntötték a lelkészt, majd nemzeti imánk eléneklése után a közeli kultúrházban szeretetvendégséggel ért véget a rendezvény.
