Bihari Napló
Megnyílt a Körösvidéki Múzeum néprajzi részlege
Megnyílt a Körösvidéki Múzeum néprajzi részlege

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben
Egy sajtóbejárással szerda délután felavatták a nagyváradi Körösvidéki Múzeum utolsó emeletén kialakított néprajzi részleget, melyet a nagyközönség október 20-tól látogathat.

Ciucur Losonczi Antonius

A projekt egy határon átnyúló program (RO-HU- 446) keretében valósult meg, amely 2019-ben kezdődött. A teljes költségvetése 10.172.739,24 euró volt, amelyből a Körösvidéki Múzeumnak 2.994.852,69 euró jutott. Utóbbi összegből 359.315,84 eurót a kormány biztosított a Fejlesztési, Közigazgatási és Közmunkálatokért Felelős Minisztériumon keresztül, a 285.775,43 eurós önrész pedig a Bihar Megyei Tanács támogatásával lett meg. Az avatóünnepségen jelen voltak Gabriel Moisa múzeumigazgató, Călin Gal, a megyei tanács alelnöke, Ioan Goman, a néprajzi osztály vezetője, valamint az intézmény munkatársai.

Fotós: Ciucur Losonczi Antonius

A kiállítással többek közt arra törekedtek, hogy minél érthetőbben és részletesebben bemutassák az érdeklődőknek azt, hogyan éltek hajdan a vidéki emberek a Körösök mentén, illetve Biharországban és a környező megyékben. A három nyelvű feliratokon olyan régen elfelejtett szavakat, kifejezéseket olvashatnak a magyarul tudó látogatók, mint például gabonás, mángorló, szokvány vagy eke merev kormánylemezzel. Az előcsarnokban rögtön három szimbolikus tárgyba „botlik” az ember: egy 20. századi falusi bejárati kapuba, egy kútba, mely az összetartozást, illetve a falu közösségmegtartó erejét jelképezi és egy hombárba, ami a bőségre utal. Balra indulva a falusi élet fontosabb mozzanatai vannak bemutatva a születéstől kezdve a házasságon keresztül egészen a halálig, illetve az ezekkel kapcsolatos bihari népszokások, hagyományok. Két tradícióra fókuszálnak kiemelten, a kolindálásra és a húsvéti tojások festésére. Egy másik teremben olyan foglalkozásokkal, mesterségekkel ismerkedhetünk, mint a pásztor, a kovács vagy a földművelő. Láthatjuk, milyen eszközök használatával méhészkedtek, készítettek kenyeret és bort az elődjeink. Egy másik teremben kegytárgyak „intenek” az elcsendesülésre, hogy aztán egy vidéki vásár forgatagába csöppenjünk szőttesekkel, szekérrel és köcsögökkel. Ugyanakkor különféle népviseleteket is megcsodálhatunk az állandó tárlaton, melynek anyaga csupán tíz százalékát képezi a múzeum etnográfiai gyűjteményének.


 

 

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben