– Mit jelent a lojalitás a gyakorlatban? Hogyan különbözik a hűségtől?
– A lojalitást gyakran összekeverjük a hűséggel, de valójában nem ugyanazt jelenti – a lojalitás többletjelentéssel jár. A „lojális” szó eredeti jelentése: hűséges, megbízható, kitartó. Lojális az az ember, aki egy személyhez, közösséghez vagy elvhez akkor is ragaszkodik, amikor az nem kényelmes, nem látványos, nem azonnal kifizetődő.
A lojalitás nem vak engedelmességet jelent, hanem tudatos elköteleződést: annak vállalását, hogy számíthatunk egymásra a nehéz helyzetekben is.
De más szinteken is hasonlóan működött: aki nem tartotta a szavát, aki szavahihetetlen volt, azt néhány próbálkozás után a közösség kivetette magából. A lojalitás nem különleges erény volt, hanem alapelv.
– Hogyan értelmezhető a lojalitás a 21. században, amikor az élet sokszor rohanó és kiszámíthatatlan?
– Az utóbbi időben sokat gondolkodtam ezen. Számomra a lojalitás elsősorban nem szavakban mérhető. Persze a verbális támogatás jólesik és fontos – de önmagában kevés. Az igazi lojalitás ott kezdődik, amikor már nem kényelmes jelen lenni. Amikor valódi nehézségek adódnak, amikor az élet már kívülről sem mutat jól. Ilyenkor derül ki, kik azok, akik tényleg jelen vannak – nemcsak ígéretek szintjén, hanem figyelemben, időben, tettekben.
Nem feltétlenül haragot, inkább tisztánlátást: hogy a lojalitás határai mindenkinél máshol húzódnak. És hogy attól, hogy valaki fontos nekünk, még nem biztos, hogy ugyanúgy tud vagy akar jelen lenni a legnehezebb pillanatokban. Talán itt kezd igazán mély jelentést kapni a lojalitás kérdése.

Fotó: Silviu Filip
– Miben nyilvánul meg a lojalitás a barátságban?
– A barátság az a terület, ahol a lojalitásra a leginkább számítunk és akár irreális elvárásokat is támasztunk irányába. Egy lojális barát nem beszél ki a hátunk mögött, mellettünk áll konfliktusok idején, és nem tűnik el, amikor az életünk épp nem „szórakoztató”.
A modern világban a barátságok gyakran lazábbak, felszínesebbek. Sok az ismerős, kevés az igazán mély kapcsolat. Ez nem feltétlenül a lojalitás hiánya, inkább annak átalakulása: kevesebb emberhez kötődünk igazán, de hozzájuk erősebben.
– És a párkapcsolatokban? Ebben az esetben talán gyakrabban keverjük a lojalitást a hűséggel…
– A párkapcsolati lojalitás klasszikusan a hűséggel azonosul, de valójában ennél jóval többről van szó. Ide tartozik az érzelmi jelenlét, az egymás iránti tisztelet, a közös döntések vállalása és az a szemlélet, hogy a felek nem egymás ellen, hanem egymásért küzdenek.
A mai kapcsolatok egyik legnagyobb kihívása a választási lehetőségek látszólagos végtelensége. A közösségi média és a társkereső alkalmazások világában sokan nehezebben köteleződnek el, mert mindig ott lebeg a gondolat: „lehetne jobb is”. Ebben a környezetben a lojalitás tudatos döntéssé válik, nem magától értetődő állapottá.
– Mit jelent a lojalitás a munka világában? Létezik-e még?
– A munka világában a lojalitás gyakran kétoldalú elvárásként jelenik meg: a munkavállaló legyen hűséges a céghez, a cég pedig biztosítson stabilitást és megbecsülést. A valóság azonban sokszor árnyaltabb. A gyakori munkahelyváltás, a projektalapú foglalkoztatás és a bizonytalan gazdasági környezet miatt a lojalitás ma ritkán életre szóló. Ennek ellenére létezik egészséges munkahelyi lojalitás:
– Tanítható-e a lojalitás? Hogyan adhatjuk át ezt az értéket a következő generációnak?
– A minták, amelyeket nap mint nap közvetítünk, sokkal hangosabban beszélnek, mint bármilyen elméleti magyarázat. És itt jut eszembe édesanyám mondata, aki már nincs velünk, de a gondolata mélyen bennem él: „Kislányom, ha segítesz valakinek, tedd őszinte jóindulatból, segítő szándékból, önzetlenségből. Ne várj cserébe semmit – még egy köszönömöt sem.” Talán ez a lojalitás egyik legnehezebb, de legtisztább formája.







