Mikor lett az évzáróból költekezési verseny?
Mikor lett az évzáróból költekezési verseny?

Fotó: Haáz Vince

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

Miközben Bukarestben 600 lejt kértek egy elsős éttermi bankettre, Bihar megye magyar iskoláiban többnyire jóval szerényebb a tanévzárók világa. A helyi pedagógusok és szülők szerint azonban itt is egyre gyakoribbak a drágább ünnepségek, a profi fotózások és az a szülői versengés, amelyben nehéz nemet mondani.

A hatszáz lejes elsős bankett azért váltott ki országos felháborodást, mert sokak szerint már nem egyszerűen arról szól, mennyibe kerül egy tanévzáró, hanem arról is, ki meri kimondani, hogy ez túlzás. Egy bukaresti állami iskolában első osztályos gyermekek szüleitől kértek volna fejenként 600 lejt egy éttermi ünnepségre, az ügy miatt Szabó Ödön RMDSZes parlamenti képviselő, az alsóház tanügyi bizottságának alelnöke az oktatási minisztériumhoz fordult.

Korábban írtuk

Bihar megyei magyar pedagógusokat és szülőket kérdeztünk arról, hol húzódik a határ a szép közös ünneplés és a családokra nehezedő anyagi, társadalmi nyomás között.

Az éttermi bankett a felnőttekről szól

A szülői nyomás költségesebb ünnepekre nemcsak a nagyvárosokban létezik, legfeljebb más léptékben jelenik meg. Egy elemi osztályos gyermek szülője szerint

a magyar osztályokban nem találkozott olyan elrugaszkodott évzárókkal, mint amilyenek a sajtóban szerepeltek, de hasonló törekvéseket már tapasztalt.

Úgy látja, a túlzó, 6–10 évesekre vonatkozó ünneplési és ajándékötletek gyakran a jobb anyagi helyzetben lévő szülőktől érkeznek, akik étteremben ünnepelnének, vagy akár 1000–1500 lejes ajándékot vennének a pedagógusnak. A legnehezebb helyzet szerinte az, amikor az ember úgy érzi, nem tudja kivonni magát a közös döntés alól.

Idézet
„Ugyanolyan nyomás alá kerül az ember, mint az édességgel, telefonnal, végül nem tudja magát kivonni alóla, mert többen helyeselnek egymásnak”

– mondta a szülő.

Tapasztalatai szerint vidéken is jelen van az ünneplési kényszer, de mivel kevesebb a tehetős szülő, a rendezvények szerényebb keretek között maradnak.

Egy-egy negyedikes ballagás terembérléssel, étellel, és ajándékokkal együtt általában 200–300 lejből jött ki, eddig.

Hátrányosabb helyzetű közösségekben viszont az is előfordul, hogy a fél osztály nem tud beleadni semmit az ünneplésbe, ezért marad az osztálytermi, batyusbál-szerű közös alkalom.

A líceumi tanárok többsége szerint Nagyváradon és a Bihar megyei magyar iskolai közegben nem az országos botrányokban látott mértékben szálltak el a bankettek, de

a változás így is érzékelhető.

Puskás Ágnes középiskolai tanár, aki közel harminc éve van a pályán, azt mondta: az általa ismert nagyváradi magyar tannyelvű iskolai közegben az évzáráshoz vagy ballagáshoz kapcsolódó rendezvényeket visszafogottabb keretek között szervezik. Háromgyermekes édesanyaként ugyanakkor egyértelműen fogalmazott:

Idézet
„Elemi osztályban nincs szükség bankettre.”

Puskás Ágnes szerint kisgyermekkorban nem az éttermi forma a lényeg. Volt olyan alkalom, amikor egy búcsúztató műsor után a gyerekek és a szülők együtt töltöttek néhány kellemes órát egy kedvező árú, gyerekbarát helyszínen, az ételt pedig külső szolgáltatótól rendelték. Máskor egyszerűen az iskolában, az osztályteremben maradtak még pár órát beszélgetni, együtt lenni, pizzát enni.

Idézet
„Szerintem 7–10 éves korban a gyerekek nem az éttermi rendezvényt élvezik igazán, hanem azt, ha játszhatnak, szaladgálhatnak, együtt lehetnek. Az éttermi bankett ilyen életkorban sokszor inkább a felnőttek igényeiről szól”

– mondta.

Elveszett az eredeti jelentés?

A nagyobb korosztályoknál már természetesebb az ünnepélyesebb búcsúztatás, de ott is fontos a mérték. Puskás Ágnes szerint náluk a 8. és a 12. osztály végén van ünnepélyesebb alkalom: nyolcadikban műsor és rövid iskolai állófogadás, tizenkettedikben pedig több, de nem kötelező kiadás, amelyről a diákok és a szülők döntenek.

A legnagyobb átalakulást Puskás Ágnes szerint a fényképek és albumok világában lehet látni.

Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a diákok papíralapú albumokba ragasztottak be fejenként egy-egy fényképet, és személyes üzeneteket írtak egymásnak vagy az osztályfőnöknek. Ma már az albumfotózás gyakran többnapos esemény, bérelt helyszínekkel, több öltözettel, profi fotózással.

Idézet
„Szép emlék válhat belőle, de könnyen nagyobb költséget is jelenthet”

– jegyezte meg.

Az egészséges határ Puskás Ágnes szerint ott húzódik, ahol az ünnep még valóban a gyerekekről szól.

Idézet
„Nem válik státuszszimbólummá, és nem teremt anyagi nyomást a családok között”

– fogalmazott.

Szerinte fontos lenne, hogy senki ne érezze kötelezőnek a részvételt egy drága eseményen, és ne fordulhasson elő, hogy valaki anyagi okok miatt kimarad.

Idézet
„Az iskolai ünnepségeknek közösségi élményt kellene adniuk, nem pedig versengést a költségekben”

– mondta.

A bankettek másik, kevésbé látványos, de annál kényesebb kérdése az, hogy az eredeti jelentés mennyiben veszett el. Apáti Timea középiskolai tanár szerint az érettségi bankett eredeti rendeltetése az volt, hogy az évfolyam vagy az osztály közösen ünnepelje a középiskolás évek végét és a felnőtté válás küszöbét.

Idézet
„Egy utolsó alkalom, amikor a fiatalok így, ebben a formában együtt vannak”

– fogalmazott.

Apáti Timea tapasztalatai szerint azonban

sok diák számára ma már kevésbé fontos a tanárok jelenléte, és maga a közös ünneplés is háttérbe szorul.

A bankettet gyakran az iskolától különálló buliként fogják fel.

Idézet
„Gyakran az évfolyamtársak vagy osztálytársak jelenléte sem fontos számukra, nem fontos a közös ünneplés”

– mondta. Szerinte a korlátlan alkoholfogyasztás is része lett annak, ahogyan egyes fiatalok bizonyítani próbálják, hogy felnőttek, szülővel, tanárral, általában a felnőttekkel dacolva gyorsan lerészegednek.

A szervezésben szerinte a külsőség egyre nagyobb szerepet kap. A helyszínnek elegánsnak, szépnek, „menőnek” kell lennie, és van, hogy a termet már egy évvel korábban lefoglalják. Az elegancia mellett fontos a menü, de még inkább az itallap: mit és mennyit lehet inni, mennyi alkoholt ajánlanak egy terítékhez. Apáti Timea szerint az sem ritka, hogy ha a szülők próbálnák korlátozni az alkoholt, a fiatalok más megoldást keresnek, autók csomagtartójából, asztalok alól vagy a kert eldugott részeiből kerülnek elő az üvegek.

A külsőségek a ruházatban is erősen megjelennek, különösen a lányoknál: smink, haj, köröm, nagyestélyi vagy alkalmi ruha.

Idézet
„Legalább 15 éve tapasztalható ez a váltás: a külsőségek, az elegancia, a pénzköltés a jellemző, miközben az igazi, eredeti jelentőség elveszett”

– mondta Apáti Timea.

A legkisebbek esetében Apáti Timea még élesebben fogalmaz.

Szerinte a negyedik osztály utáni éttermi bankettek abszolút túlzások, mert a gyerekeket rideg, idegen környezetbe kényszerítik.

Úgy látja, ilyenkor sokszor nem a gyerekek, hanem a szülők igényeiről van szó:

Idézet
„A szülők egymásnak és a tanítónak bizonyítanak.”

Nyolcadik után sem ért egyet az elegáns helyen tartott bankettekkel, mert szerinte az iskola lehetne az a biztonságos, ellenőrzött környezet, ahol a 14 éves diákok ünnepelhetnek. A nagyestélyiket fölösleges pénzköltésnek tartja ebben a korban, az alkoholfogyasztást pedig túl korainak és veszélyesnek.

Középiskolában még természetesebb, óvodában túlzás

Nem minden középiskolai tanár látja ennyire drámainak a változást. Egy kizárólag román nyelvű osztályokból álló iskolában tanító pedagógus szerint náluk a középiskolai bankettek nem változtak lényegesen. Étteremben tartják őket, de „nincsenek elszállva”, inkább kellemes, elegáns környezetben zajlanak. A szervezés a szülőké, a gyerekek akaratát is figyelembe véve, a tanárok pedig nem kérik és nem szólnak bele. Ez a tanár nem tud olyan esetről, hogy valaki anyagi okok miatt maradt volna ki egy bankettből, de úgy véli, ha ilyen helyzet adódna, biztosan találnának rá megoldást. Ugyanakkor ő is azt látja, hogy a kisebbeknél könnyebben elszállhatnak az elvárások.

Idézet
„Ezek a rendezvények szerintem az óvodásoknál és kisiskolásoknál szoktak inkább elszállni. Nem tartom indokoltnak ilyen kis gyerekek bankettozgatását”

– fogalmazott. Saját gyermeke óvodájában is felmerült egy hasonló ötlet, de a szülők végül lefújták.

Vidék és város közötti kontrasztok

A vidéki iskolákban sokszor még működik az a közösségi szemlélet, amelyben nem a pénz, hanem a részvétel a fontos. Ciavoiné Létai Andrea 31 éve tanít Élesden, egy vidéki szórványiskolában, ahol a negyedikesek búcsúztatása egy „megörökölt hagyomány” szerint zajlik. Mint elmondta, a harmadik osztályosok búcsúztató műsorral készülnek, jelképes batyut adnak át a negyedikeseknek, a végzős elemiseket pedig saját tanítójuk készíti fel a búcsúműsorra. Ezekkel a „szívet-lelket gyönyörködtető műsorokkal” köszönetet mondanak a tanároknak és a szülőknek, jótanácsokat adnak a gyermekeknek, és a vakációt ünneplik.

Élesden az ünnepi pillanat után nem éttermi bankett következik, hanem megterített közös asztal.

Idézet
„Mindenki, aki nem negyedikes, hoz a közösbe valami finom enni- és innivalót, laptopról szól a zene”

– mondta a tanítónő.

A szülők lufikkal és virágokkal díszítik fel a Bocskai központ kultúrtermét, a táncos mulatság közben pedig a negyedikes osztály tortával és pizzával kedveskedik a kisebbeknek. Ha szegényebb család gyermeke is „ballag”, a többi szülő közös összefogással fizeti ki a tanévzáró költségét. „Ez minden évben így volt eddig” – fogalmazott.

Az ideális tanévzáró a tanítónő szerint akkor is közös élmény lenne, ha nem a megszokott formában zajlana:

Idézet
„egy csobbanás a berettyóújfalui strandon, látogatás a nyíregyházi állatkertbe, kirándulás a révi cseppkőbarlangba vagy az élményparkba, szalonnasütés a Huszia-dombon, biciklis túra Sólyomkővárra”.

A felsorolás jelzi, hogy a kisgyermekeknek sokszor nem elegáns teremre, hanem közös kalandra van szükségük.

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben