A XXX. Partiumi Honismereti Konferencia fő témái a Jókai 200, a Reformkor 200 és az MTA 200 évfordulók Partiumhoz köthető eseményei, pusztuló és újjáéledő műemlékek, nagy személyiségek emlékezete, helytörténeti érdekességek, a meghívott előadók közt pedig a Kolozsvárról, Budapestről, Aradról, Szilágysomlyóról, Gödöllőről, Tuzsérről, Isaszegről, Borossebesről, Zsámbékról érkezettek mellett Bihar megyeiek is voltak.

A nyitóbeszédek és Fényes Elek-díjak átadása után pénteken dr. Fleisz János történész, az MTA köztestületi tagja Nagyvárad akadémikusairól értekezett. Arra hívta fel a figyelmet: a Partium fővárosában a tudományos tevékenységnek régi hagyományai vannak, a város az idők során úgy a katolikus, mint a protestáns nemzeti hagyomány letéteményese volt.

Majd a történész taglalta Nagyvárad szerepét és kiemelkedő jelentőségét az akadémiai mozgalomban, összefoglaló jelleggel bemutatta a váradi kötődésű akadémikusokat és fontosabb eredményeiket.

„Nagyvárad egyike azon városoknak, melyekhez a 200 éves Magyar Tudományos Akadémia (MTA) sok tagja kötődött, kisebb vagy nagyobb mértékben. A kutatás mai állása szerint az MTA tagok közül Nagyváradon született 29, meghalt 9, a városban élt, tanult, tanított vagy tevékenykedett 52, ami összesen: 90! Utóbbi kategória bizonyára még továbbiakkal fog bővülni. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, ezek a kiemelkedő személyek és műveik nagy része sajnos méltatlan módon feledésbe merültek, emiatt szinte kötelességünk megismertetni eredményeiket és megőrizni emléküket”, jelentette ki dr. Fleisz János.

Zsák Gréta, a Bihar Megyei Műemlékmentők részéről Kalandok a kicsiktől a nagyokig címmel arról beszélt, hogyan zajlik egy-egy mentési projekt a helyszíni dokumentációtól a szerkezeti beavatkozásokig. Ismertette azokat a közösségi és oktatási kezdeményezéseket is, amelyeknek célja a kulturális örökség iránti érzékenyítés – különösen a gyermekek bevonásával. Elhangzott, hogy a gyakorlatban alkalmazott módszerek között szerepelnek műhelyfoglalkozások, mesemondás, interaktív játékok és kreatív újra értelmezések.

Gál Leonóra, a Szacsvay Imre Általános Iskola tanárnője arról tartott expozét, hogy a bihardiószegi református temetők a múlt kincseit tárolják számunkra. A csónakos fejfák egyedülálló, ám lassan eltűnő elemei a helyi temetkezési kultúrának. Ezek főként az Érmelléken és az egykori Nagy-Bihar vidékén maradtak fenn. Az idő múlásával és a temetkezési szokások változásával egyre kevesebb látható belőlük, ezért nemcsak sírjelek, hanem egy letűnő világ emlékei is.

Fazekas Anna nagyszalontai középiskolás arra hívta fel a figyelmet, hogy Arany János atlasza egy különleges könyv, amely a helyi emlékmúzeumban található. Az 1853-ban kiadott német nyelvű iskolai atlasz 40 térképet tartalmaz, köztük Magyarországét is. Benne Arany kézzel írt bejegyzéseket hagyott: népsűrűségi adatokat, történelmi eseményeket jegyzett fel, és időjárási megfigyeléseket is vezetett. Az egyik térképén aláhúzott erdélyi városok tanártársaival való kapcsolatára utalhatnak, egy utazási feljegyzés pedig Kolozsvárra tervezett utat sejtet. „A költő valószínűleg élete végéig használta az atlaszt, így az nem csupán földrajzi tudást közvetítő könyv, hanem Arany János hagyatékának egy apró, mégis értékes darabja”, hangsúlyozta Fazekas Anna.

Szalók Balázs Dávid egyetemi hallgató Elpusztult középkori települések Nagyszalonta helynévanyagában: Kölesér, Ebej, Vásári, Ér és Keszi címmel tartott expozét. Jelezte: munkája során a település élő nyelvi és történeti helynévanyagának teljes körű feltárását elvégzi, a feltárt anyagot a program lektorálása alatt helynév-etimológiai szótár formájában adja közre. Átfogó helynévgyűjtő tevékenysége pedig Nagyszalonta teljes jelenlegi közigazgatási területére kiterjed.

Dr. Szabó József bihardiószegi helytörténész, a PBMET alelnöke felhasználva mások és saját legújabb kutatási eredményeit, felvázolta Jókai Mór valós, illetve hőseinek inspirációs forrásain keresztül tetten érhető írói kapcsolatait, valamint rendszerezte a Jókai különféle jubileumaihoz és emlékezetének ápolásához kapcsolódó múltbeli és jelenkori megemlékezéseket és emlékjel állításokat az egykori Biharország területéről.

Dr. Bodnár Lajos éradonyi református lelkész A kőszívű ember fiai regény általa elvégzett vallástudományi vizsgálatának eredményeiről számolt be.

Szombaton dr. Szabó Réka, a HUN–REN Nyelvtudományi Kutatóközpont Lexikológiai Intézet A magyar nyelv nagyszótára-munkacsoport tudományos főmunkatársa a prezentációjában arról számolt be, hogy a 2024/25-ös év során az Élesd-Rév uradalom levéltári állományának rendezésében milyen előre lépések történtek.

„A jelenleg Ausztriában található állomány feltárását pályázati kereteken belül kezdte meg négyfős kutatócsoportunk 2024 szeptemberében, amelyet 2025 júliusáig folytattunk. Az iratok száma a kutatások kezdetén megháromszorozódott, mivel annak egy része eddig ismeretlen volt a levéltár számára is, így összesen több mint 24 ezer oldalnyi szöveget néztünk át. Ennek során körülbelül 400 oldalnyi középmagyar nyelven írott szöveg került elő az 1700-as, kis részben az 1600-as évekből. Megtaláltuk az élesdi kastély építésének évét, Lázár Anna házassági szerződését Batthyány Józseffel, a kastély 6-8 leltárát az 1800-as évekből, illetve egy részletes leírást és költségvetést a kastély átépítéséről is”, fejtette ki Szabó Réka.

Dr. Bélfenyéri Tamás fugyivásárhelyi történész, a PBMET titkára a 25 éve elhunyt Györffy György középkorász, akadémikus életét és munkásságát ismertette.

Dr. Bökös Borbála docens, a Partiumi Keresztény Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének dékánja Nagyvárad imagológiai képe a 19. századi angol és amerikai útleírásokban címmel értekezett. Megtudtuk, hogy a tanulmány egy átfogó kutatási projekt keretében készült, amelyet a PKE angol tanszékének kutatócsoportja valósított meg.

A projekt célja egy olyan adatbázis létrehozása volt, amely az angolszász útleírásokat erdélyi és partiumi városok és régiók szerint rendszerezi, és részletes információkat tartalmaz az egyes városok, régiók 19. századi politikai, kulturális és társadalmi viszonyairól, valamint az adott kor közéleti szereplőiről, ahogyan azokat az angol és amerikai utazók látták és értelmezték.

Mihálka Nándor muzeológus-régész, a PBMET elnöke arról számolt be, hogy 2023 nyarán több régészeti szelvényt ástak Bályok település leghíresebb épülete, az erősen elhanyagolt állapotban levő, de még álló Károlyi-Dégenfeld kastélyban, melyet magáncélra vásárolt meg egy kolozsvári központtal működő tanintézmény. A szelvények célja az alagsor alapozásainak vizsgálatára, a korábbi járószintek beazonosítására és a korábbi talajrétegek kormeghatározására terjedt ki.

Az alagsorban első látásra, ásás nélkül is érzékelhető volt, hogy legalább három különböző építkezési fázis keresztezi egymást: a legkorábbi egy kőből készült egyenes záródású, lakótorony szerű középkori épület, melynek bővítése több lépcsőben zajlott a 17. és a 18. században. A mai kastély ezekre a korábbi fázisokra épült rá, felhasználva a korábbi épületek még álló romjait. Mihálka Nándor ugyanakkor kitért a település és a kastély összefonódó történetére és kísérletet tett arra, hogy a régészeti kutatásban előkerült információkat egyensúlyba hozza a levéltári források adataival.

A rendezvény médiatámogatója a Bihari Napló volt.