Úti célunk Biharkeresztes, ide megérkezve a vonatállomás mellett kimegyünk a főútra. Ez előtt, baloldalt egy kis tisztás van, rajta egy emléksziklával, ami a Biharkeresztest elkerülő út építésének állít emléket.
Induljunk egyenesen tovább, Bedő irányába. Szép ligetes erdők mellett haladunk, majd hamarosan beérünk a faluba. Kis érdekesség a településen a kukorica tárolására használt górék látványa: az utca vonalában a kerítésekbe építették ezeket, így megspóroltak egy kis kerítésszakaszt is.

A faluban görögkatolikus templom is van, ugyanis a településen élők nagyobb része ennek a vallásnak a gyakorlója már 1779 óta. Mindjárt a templom után egy érdekes világháborús emlékművet láthatunk: egy lombos fát megjelenítő, kőből készült, szép emlékmű ez.

Ha tovább haladunk, itt is ligeterdők, kökénybokrok szegélyezik utunkat, és észrevétlenül be is érünk Nagykerekibe. Az első dolgunk, hogy eltekerjünk a Bocskai-várkastélyhoz. Ez a kastély sokat látott a történelemből, még akkor is, ha az elmúlt századok során sokszor átépítették. Az egyik ilyen építő volt Bocskai István nagyváradi várkapitány is, aki közel két évig, 1605–1606-ban erdélyi és magyarországi fejedelem is volt, és itt, a várban is huzamosabb ideig lakott. A kastélyban ma múzeum is működik: be lehet menni, és egy kicsit jobban elmélyedni térségünk, valamint a hajdúk történelmében.

Nagykerekiből egyenesen át lehet tekerni a szomszédos Nagyszántóra, de mi a temető mellett forduljunk jobbra, így a mintegy öt kilométer távolságra lévő Nagyzomlinba jutunk. Ez a település most Nagykereki része, amolyan külső falurész, tanya. Az egész falu alig egy utca, de ezen is jóval több a romos ház és az elvadult telek, mint a szegényes lakóház. A teljes elhagyatottság és kilátástalanság falujában járunk, a településen alig találunk állandó lakosságot. Páran kijárnak hétvégéken ide, még Nagyváradról is, hiszen néhányan itt vettek telket, házat.

A falu végén elfogy az aszfaltos út is. Balra nagyon szép a kilátás Nagyváradra, a város feletti dombokra, de nagyon közel van hozzánk a kisszántói és nagyszántói templomtorony is. Zomlin legmagasabb fájánál, az egyetlen aszfaltos utcán jobbra kell fordulni, majd balra, és ott vagyunk egy jól biciklizhető földúton. Nem nagyon lehet eltévedni, mert innen már nagyon közel vannak velünk szemben az Ártánd melletti magas jegenyék. Ha ügyesen tekerünk, akkor éppen a forgalmas főúthoz érünk ki, szemben az Ártándra bevezető úttal.

Ahogy tovább haladunk Nagyvárad felé, a határátkelőnél, a magyarországi oldalon lévő épületek után, ott áll előttünk a kis vörös sáv, ami a két ország határát jelzi. A vonalon, a lábunk előtt, közvetlenül a bicikliút mellett egy fehérre meszelt kő is van. Egyik oldalán az 1922-es évszámot, két szemben lévő oldalon az M és az R betűket, a negyedik oldalon pedig betű- és számkombinációt láthatunk. A kő északi oldalán lévő 1922-es évszám arra utal, hogy ebben az évben, április elejére fejezték be a határok végleges megállapítását. Az M és az R betű jelentése: Magyarország, Románia. A negyedik oldalon lévő betű és szám a határnak ezt a szakaszát jelöli. Az egész határt több részre osztották, a szakaszokat betűkkel és számokkal jelölték, a betű- és számkombináció a határ különböző szakaszain változik. A kő tetején egy kör van, benne kereszttel. A kereszt, és így a kör középpontja a pontos határpontot jelöli. A jelenlegi határét.