János Piroska

A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében megtartott szombati eseményen a Táncsics Mihály-díjas újságíró Túléltem, mások belehaltak című kötetét, illetve A halál népbiztosa című filmet mutatták be, melynek Stefka István kreatív producere, Huth Gergely pedig producer-narrációs társrendezője.
Elöljáróban Stefka István felidézte, hogyan alakult ki a munkakapcsolat közte és Huth Gergely között: mindketten a Napi Magyarországnál, majd a Magyar Nemzetnél dolgoztak, ezt követően Stefka István a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként meghívta Huth Gergelyt főszerkesztő-helyettesnek. Később a Huth által alapított PestiSrácokhoz került. A márciusban megjelent kötet kapcsán kiemelte, az voltaképpen „arról a politikai harcról, háborúról szól, ami 32 éve folyik a rendszerváltás óta”, szerinte ugyanis a 90-es években tapasztalt várakozásokkal ellentétben nem szabadultak meg teljesen az elmúlt rendszertől. „Ez az első olyan könyv, amely a jobboldali, nemzeti gondolkodás szempontjából vizsgálja a médiaháború történetét. 1990-ben a magyar sajtó 98 százaléka a kommunisták és a liberálisok kezében volt. Egyetlen újság volt, amely megjelent halványan, az Új Magyarország, de igazából nem töltötte be a szerepét, és a Pesti Hírlap sem volt átütő. Az összes többi napilap – a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava, de akkoriban még a Magyar Nemzet is – jelentős szerepet töltöttek be abban, hogy megbuktatták az első, szabadon választott kormányt, az Antall-kormányt. Nem véletlen, hogy olyan befolyást gyakoroltak az emberekre a sajtón keresztül, hogy 1994-ben visszaszavazták Horn Gyulát. Miután a sajtó 98 százaléka az övéké volt, néhány, száz körüli újságíró a Magyar Televízióból és a sajtóból megpróbáltuk a valóságot bemutatni, ami médiaháborúvá fejlődött” – fogalmazott. 
Huth Gergely párhuzamot vont a rendszerváltás utáni Magyarország és Románia között. Szerinte a forradalom és az első szabad választás után ugyanazt a csalódást kellett megélni a két országban, hogy „ellopták a győzelmet, letörték az eufóriát, az elvtársak átmentették magukat”. „Elvették a sajtószabadságot, a demokráciát és harminc éven keresztül ott tapostak belénk, ahol tudtak, főleg az első húsz évben” – fogalmazott, rámutatva: a posztkommunizmus korszakának nem lehetett egyetlen csapással véget vetni. „Ez az egész könyv a továbbélő kommunisták ármánykodásairól, gáncsvetéseiről szól” – jegyezte meg, felidézve a továbbiakban Stefka István munkásságát, aki a 70–80-as években az egyik legnépszerűbb rádiós riporter volt, aki bár nagypolitikával nem foglalkozhatott, de az emberek problémáival, szociális kérdésekkel igen, a rendszerváltás után pedig a konzervatív oldalt választotta.
A könyvbemutató után bemutatták a Stefka István kreatív producersége és Huth Gergely producer-narrációs társrendezése alatt létrehozott dokumentum-játékfilmet, A halál népbiztosa című alkotást, amely Szamuely Tibort középpontba állítva mutatja be a tanácsköztársaság idején a Lenin-fiúk által elkövetett borzalmakat. A filmben rövid ideig Nagyvárad is szerepet kap, ugyanis Kun Béla és Szamuely Tibor is a Körös-parti városban volt átmenetileg újságíró.