Tóth Gábor
Rajzfilmzenék voltak műsoron a nagyváradi filharmóniában gyermeknap alkalmából, június 1-jén, szerdán, a zeneintézmény fúvósegyüttesének előadásában, vezényelt Lorenzo Moroni. A nagy érdeklődésre való tekintettel kétszer is előadták a műsort, 17, illetve 18.30 órai kezdettel; az első koncerten telt ház volt és a másodikon is csak alig pár tucat szék maradt üresen a nézőtéren – de egyébként az alkalomra való tekintettel a szokottnál jóval olcsóbbak is voltak a jegyek.
Az ünnephez illően a szervezők már a bejáratnál különféle mesealakokat idéző jelmezekben várták, köszöntötték a gyerekeket. Kedves meseruhás konferanszié hölgy is volt a koncert elején. Tényleg nem ünneprontásból mondom, de ha már kitalálták a filharmóniások, hogy szóban is ilyen kedvesen, szépen, illően üdvözöljék az ünnepelt gyerekeket, megkérdezzék ki minek öltözött be (merthogy akadtak tündérkék és pókemberek is a nézőtéren), valamint elmagyarázzák nekik, hogyan kell jól viselkedni egy koncerten, nos, akkor lehet, nem ártott volna előre gondolni a szervezőknek azokra a szintén jegyet váltott zsengébb korú magyar gyerekekre is, akik esetleg kevésbé értették miről beszél román nyelven a színpadon az a nagyon aranyos néni…
Filmzenékről lévén szó és persze gyermekközönségről (karon ülőtől általános iskolásig), a kísérőzenei egyvelegek fölött vetített rajzfilmrészletek is pörögtek, láthatóan ezek vonzották főként a figyelmet, a nagykorú kísérőkét is. Kérdés, hogy a mozizás mellett kinek mi maradt meg magából a zenéből (már ami szerzőileg arra érdemes volt), vagy pl. abból, hogy a kottatartók takarásában, mindenféle különleges hangszerekkel, egyébként egy muzsikáló művészekből álló, kifejezetten nagyszerűen teljesítő fúvósegyüttes is volt a színpadon.
Néhány tréfásnak szánt momentummal is kedveskedtek a gyerekeknek: a bevezetőben a hamis félremuzsikálásért a trombitások és a harsonások plüsskalapáccsal kaptak pár kisebb ösztönző ütést a fejükre a karmestertől, így mindjárt helyre is állt a zenei rend, de a fináléban pl. egy kalóz hölgy jött színpadra (Jack Sparrow szerepében) kivont karddal, és mivel hangszereket nem sikerült rabolnia, végül a karmesterrel vívott meg, kard-pálca párbajban, utóbbi eszközt meg is kaparintva.
Volt két szólista is: Nagy Tímea fuvolista szokás szerint énekelt is, most a Jégvarázs Let it Go betétdalát (itt a mikrofon hangosítását kicsit „túltolták”), az ütőhangszeres Marius Bulzan pedig Leroy Anderson Az írógép c. szerzeményéhez ült ki szólóban ténylegesen írógépen játszani, ahogyan az a partitúrában valóban írva van. Utóbbit akár oktatójellegűnek is tekinthetjük, így a legkisebbek is láthatták, miként lehetett még írni a digitális korszak előtt.
A filharmónia fúvósegyüttese magán a filharmónián kívüli pár hangszeressel is kiegészülve 20 tagú volt (17 fúvós, 3 ütős). A rend kedvéért íme a műsor: Játékkatona-induló (Parade of Wooden Soldiers), Happy a Gru 2-ből, Verdák, Let it Go a Jégvarázsból, Frédi és Béni, Shrek, Fel, Az írógép, Aladdin, Toy Story és végül a nem rajzolt film, A Karib-tenger kalózai – ennek korhatáros besorolása egyébként 12+, de a kalózkaland bemutatásán túl igazán semmi ártó nem volt a most vetített részletekben.
