Élesd első írásos említése több mint hét évszázadra ezelőttre datálódik. Mint Homonnai Gábor helytörténésztől megtudtuk, ebből a 720 esztendőből 140 évet fog át a grófok „időszaka”. A Batthyány család 1398-ban Battyán faluról (napjainkban Szabadbattyán) kapta a nevét. Élesd mindhárom Batthyány grófját Józsefnek keresztelték, az e cikk szempontjából fontos József pedig a második volt a sorban. Az ausztriai Grazban született 1770-ben, az életéről azonban keveset tudunk, még a róla készült festmények is eltűntek az idők folyamán. 1807-ben feleségül vette gyulakúti Lázár Annát. Két fiúgyermekük született, mindkettő Élesden (Lajos 1810- ben, Ferenc 1815-ben), és a helyi római katolikus egyházközség anyakönyvében vannak bejegyezve. 1818 júniusában járványos betegség okozta halálukat. Ezt a tényt is Élesden rögzítették. Ez helytörténeti szempontból fontos adat, mivel ennek ismeretében nagy valószínűséggel állítható, hogy a család grófi kastélya 1810-ben már felépült, ugyanis egy gyermekes grófi család a kor szokásainak megfelelően csakis kastélyban lakhatott.
Fotó: Facebook/Homonnai Gábor
1821-ben a gróf az Élesd melletti Sólyomkőváron kápolnát, annak alagsorában pedig kriptát emelt a családja számára. Fiai után tizenhárom évvel, 1831-ben Anna grófné is elhunyt, és mindhármukat az említett kriptában helyezték örök nyugalomra. Érdekes, hogy az akkor már 61 éves Batthyány (II.) József még a következő évben újranősült. Az új feleség, gróf Tarnóczy Antónia (1791–1876) a házasságkötéskor 41 éves volt, és nem kívánt Élesden lakni, így a család a mai Szerbia területén lévő Oroszlámosra költözött.
A kápolnának hányattatott sors jutott a 20. században: az állagromlása, illetve a kifosztása a Trianont követő években vált intenzívvé. A „kis magyar világ” idején ez a folyamat ugyan kissé lelassult, de a kommunizmus ismét felgyorsította, a márványtáblát valamikor az 1950-es években verték le. Az összetört vörös márványtáblát 1968. március 17-én egy szekéren lehozták a várból Boga József, Liviu Borcea, Józsa Ferenc és Kósa Mihály tanárok vezetésével. Néhány évig az iskolában tárolták, egy osztályteremben, de egy idő után az akkori hivatalos szervek ezt nem nézték jó szemmel. Mivel Boga József jó kapcsolatot ápolt a katolikusokkal, azt javasolta még a rendszerváltás előtt, hogy vigyék a tábladarabokat a plébánia udvarára.
Fotó: Facebook/Homonnai Gábor
– magyarázta Homonnai Gábor. Hozzátette: az emléktábla a restaurálás során úgy lett rögzítve, hogy a dombtetőre visszavinni már szinte lehetetlen, így valószínűleg az idők végezetéig a plébánia udvarán marad.
Fotó: Facebook/Homonnai Gábor
Dance
