Tóth Gábor
A nagyváradi filharmóniában tartott koncertjével kezdte meg országos turnéját szeptember 30-án, pénteken a bukaresti alapítású Violoncellissimo együttes – jobban mondva az együttes egy része, mivel ezúttal 12 csellista állt, azaz ült színpadra, a csapatot továbbá egy zongorista és egy dobos egészítette ki. Marin Cazacu, a Violoncellissimo alapítója és vezetője egyben az est igazán közvetlen, oldott hangulatot teremtő konferansziéja is volt. Mindjárt a koncert legelején a nézőtér középső részére invitálta a közönség szélen ülő tagjait is, hogy élvezhetőbb akusztikában lehessen mindenkinek része. Nagyjából 150 főnyi publikum volt, ez szűk harmad ház. S ha a létszám nem is, de a várakozás azzal kapcsolatban némileg nagyobb volt, hogy miként hangzik majd a sok cselló egyszerre a színpadon. Nos, a Klasszikusok a harmadik hatványon elnevezésű turné e koncertje hagyott némi hiányérzetet, köb helyett mondjuk inkább a négyzeten szólt az együttes. A Violoncellissimo egyébként tavaly augusztus végén koncertezett legutóbb Váradon Barokktól a rockig címmel, Cazacu pedig – akinek bukaresti zeneakadémiai tanárként egykori és mostani tanítványaiból áll össze a csapat – egymaga is igazán régi visszatérő vendége szólistaként a váradi filharmóniának. Már említett konferálása, akárcsak az egész koncert hangvétele, alapvetően derűs volt és igazán könnyed, semmi megerőltetőt nem követelt a hallgatóságtól, a ráhangolódás azonnaliságát kínálta, de a látottak-hallottak alapján kikapcsolódás volt ez a zenészeknek is, mert a darabok hangszerelésében, specifikus letétjeiben igazán semmi mélyenszántót nem céloztak meg, nem is állt szándékukban, még ha igazán kiváló hangszeresek is voltak köztük. Ilyen kiváló kiegészítője volt a csapatnak például a zongorista, Cătălin Răducanu, aki szakmailag fölényesen jó ízlésű jazz-kalandozásokban, improvizációkban brillírozott egy-egy tételben. Alkotóként emelendő ki továbbá az együttes másik tagja, az aradi Radu Sinaci, aki az elhangzott repertoárból négy mű szerzője volt, de inkább csak keskeny tréfálkozásvázlat-kollázsoké, talán két-három szellemesebb ötlettel. Elmondható ez a Beethoven Rocks címűről is, mely a beethoveni motivikus szövés rögeszmeszerűségét, dúr-moll harmóniák Janus-arc játékát is próbálta kiaknázni, Holdfény-szonátával kombinált Sors-szimfónia kopogás, Für Elise zongorás bármuzsika, A-dúr csellószonáta vagy Örömóda felsorakoztatásában. De például ugyancsak a Für Elise markáns dobszólóval induló rockosítási szakasza mutatott rá találóan a populáris műfaj zenei alapkészlet-minimalizmusára is. Sinaci Tribute to Mozart c. darabja szintén kevés elképzeléssel nyúlt az osztrák szerző témáihoz, a g-moll szimfóniából, az Éj királynője-áriából, a D-dúr divertimentóból, a C-dúr zongoraszonátából vagy a Figaro házassága nyitányából, utóbbihoz például kombinált szvingesítéssel. Saint-Saëns Bacchanale-jához (Sámson és Delila), mint megtudtuk, már egyenesen Maria Tănase is kapcsolódott. Annál rendezettebb volt viszont a Sinaci szülővidékéről, a Bánságból válogatott folklórihletésű Román népzenei szvit jól felépített füzére.
De lássuk mi volt Sinaci előtt és után is – a meghirdetett és kinyomtatott műsorhoz képest egyébiránt néhány minimális eltérés is. Sorrendben elhangzott Johann Schrammel (a sramlizene névadója) Wien bleibt Wien c. jó kedélyű indulója, majd Händel Passacaglia, Piazzolla Oblivion és Libertango, Offenbach Kán-kán, Sosztakovics ún. 2. keringő, eztán jöttek a Sinaci-darabok, a román folklórszvit után még A Karib-tenger kalózai filmzenéje, majd a már ecsetelt Mozart és Beethoven ihletések. Michael Jackson Smooth Criminaljánál Any igazán rendben volt ennyi cselló tuttijában, majd következett a már szintén említett Bacchanale. Forgatókönyv szerint végül, a ráadást felkonferáló Cazacu csapott is volna eztán a vonók közé a The Final Countdownnal, amikor jött a meglepetés, a csapat ugyanis mást kezdett el játszani, mégpedig a „Mulți ani trăiască!” hangzott fel, Marin Cazacut születésnapján köszöntve – ehhez a filharmónia is egy kedves csillagszórós-tortás-virágcsokros figyelmességgel járult hozzá helyben. A megható pillanat után jöhetett tehát a Europe slágere, a program leírása szerint Sabin Pautza hangszerelésében.
A vége fennálló vastaps volt. A csapattagokat külön-külön is bemutató gesztus is szép volt Cazacu részéről, ebből egyúttal azt is megtudhattuk, hogy mely vidékekről származnak a fiatal gordonkások: Fehér megye, Zsilvásár, Bodzavásár, Kolozsvár, Bukarest, Arad, Jászvásár, Kisinyov. A Violoncellissimo koncertkörútja Nagyváradról a következő városokba vezet tovább: Arad, Nagyszeben, Bukarest, Karácsonkő, Kisinyov, Beszterce, Kolozsvár, Déva, Ploiești, október 23-mal bezárólag.
