A Nagyvárad-Réti Református Egyházközségben az ott megteremtett hagyományoknak megfelelően egy szál virággal emlékeztek meg a hívek az október 23-hoz legközelebbi vasárnapon az 1956-os magyar forradalom hőseiről.
Fotó: Pap István
Ez a vasárnap idén október 26-ra esett, ezen a napon a délelőtti istentisztelet keresztelővel kezdődött, majd Oláh Emil lelkész-ezredes, a Honvédelmi Minisztérium protestáns karának vezetője lépett a szószékre és hirdette Isten igéjét Ézsaiás próféta könyvéből vett idézet alapján, mely így szólt:
„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez.”
Az igehirdető kiemelte, hogy ezekben a napokban nemcsak Nagyváradon, nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, „sőt, büszkén mondhatjuk, hogy az egész világon mind az öt kontinensen megemlékeznek a 69 évvel ezelőtti hősi küzdelmekről, amelyet a magyarok vívtak. 1956-ot az elmúlt időkben sokféleképpen értelmezték. Mára azonban egyértelművé vált, hogy az akkori események, a magyar forradalom és szabadságarc
Fotó: Pap István
Az igehirdető kifejtette: a felolvasott igeszakasz az Istennel való megújulásról, a sötétségből való kiemelkedésről, a fogság utáni újjászületésről beszél és hangsúlyozza, hogy a végső békét és igazságot Isten adja meg népének. Hangsúlyozta a megújulás, a kiemelkedés és az újjászületés fontosságát, majd kifejtette, hogy
Azt javasolta, hogy az ember ne a jelen nehézségeit nézze, hanem bízzon mindig Isten munkájában, és soha ne adja fel a küzdelmet. „A magyar nép mindig ezt tette. Ha végiggondolunk a magyarság történetén, soha nem adta fel” – mondta az igehirdető.
Fotó: Pap István
Végezetül kijelentette:
„1956 forradalmának eseményei bizonyítják, hogy a nemzeti érzés, a nemzeti összetartozás még mindig az egyik legerősebb összetartó erő egy társadalomban. A fegyveres harcok bizonyították, hogy a magyar nép jó célokért még reménytelen helyzetben is, még magára hagyottan is képes a legnagyobb áldozatot meghozni. Hősök ők valamennyien, a halál kockázatát vállaló hazaszeretetük fényes napfényként világít előttünk. Ebben a tudatban a ma élő utódok, mi is, ti is itt, Nagyváradon, joggal mondhatjuk el: Bár a sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölöttünk az Úr dicsősége meglátszik rajtunk”.
Fotó: Pap István
Az igehirdetés és a világi hirdetések után rövid műsort adott a templomban az egyházközség Járom zenekara, majd a Himnusz eléneklése után a hívek kivonultak a templomudvaron álló 1956-os emlékkőhöz. Itt a Váradi Dalnokok léptek fel rövid műsorral, majd a lelkipásztorok és a hívek elhelyezték virágaikat ez emlékkőnél vagy a Szabadságra Vágyó Ifjak emlékművénél.
Fotó: Pap István
Dance
