Bihari Napló
Vonóstriók szóltak a Kaganovskiy zenei sorozatban
A Kaganovskiy Zenei Esték sorozat ötödik koncertjére került sor október 26-án, szerdán 19 órakor, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel közös szervezésben, az egyszerre barátságos és ünnepélyes keretet adó szokott helyen, a barokk palota elegáns, jó akusztikájú ún. festett termében.

Tóth Gábor

Ismét igényes repertoárral készültek a kamarazenét előadók, ezúttal hárman, vonóstrió felállásban: Artur Kaganovskiy – hegedű, Kaganovskiy Eszter – brácsa és Bogdan Cocora – cselló. Nagyjából száz fős közönség gyűlt össze, a sorozat előző koncertjeihez képest tűntek el régebbi érdeklődők, de bukkantak fel újak is, viszont a korábbi estek érdeklődéshullámai után most először lehetett látni néhány üres széket.

Franz Schubert B-dúr trió, D. 471 (1816), Kodály Zoltán Intermezzo vonóstrióra (1905) és Ludwig van Beethoven Esz-dúr trió, op. 3 (1792/96) volt a hivatalos műsor, ráadásként pedig Dohnányi op. 10-es Szerenádjának (1902) I-II. tételeit (Induló és Románc) játszotta a művészhármas. Mindegyik szerzőtől fiatalkori alkotást. Egyben gondoltak jeles évfordulókra is a műsor megtervezésénél: 140 éve született Kodály, 225 éve Schubert.

Felfokozott érzelműen, ezzel együtt nagyon is tudatosan, határozott kontrasztokkal felépített nyitásként Schubert befejezetlenül maradt fiatalkori triójának az előadói hagyományhoz híven csak a teljes tételét, azaz az I. részét hallhattuk (létezik emellett egy csonka második is). Valamit már itt sejteni lehetett abból, ami főként Beethovennél köszönt majd vissza a trió játékában. Schubert és Beethoven között közjátékként találóan Intermezzo hangzott el, Kodály szintén fiatalkori alkotása, amire jól mondják, hogy magyar népi lelkületű, de Kodály ennél jóval tovább megy, a darab közepén, azaz a közjáték közjátékában ravaszul kikacsint az általa igen szimpatizált francia impresszionistákra, s láss csodát, ez a nyelv így kodályosan szintén azonnal rokoninak tűnik. Friss levegőt hozott ez a korának egyszerre hagyománytisztelő és modern alkotása a két bécsi klasszikus íz közé. Szinte lelki szemeink előtt jelent meg a bandukolós meseindító ritmikában Kodály eleinte könnyed vidéki gyűjtőúti ballagása, majd egyre megpakoltabb hátizsákos komolyodó vándorléptei. Előbbieket éppen 1905-ben, az Intermezzo keletkezésével azonos időszakban tette meg Felvidéken, hogy a magyar népdalkincs nyomába eredjen. Végül jött Beethoven, hat tételben – úgy tartják, formai divertimento-hagyománytiszteletből lett ez ennyi. A közönség, bár részletes-igényes műsorlapot kapott (a tételekkel is), azért lelkes tapsra méltatott külön-külön is egy-egy részt. Beethovennél (akárcsak Schubertnél) az előadó trió alaposan épített a dinamikai és kifejezési kontrasztokra, egy-egy nagyobb forte visszhangja ezért olykor (főleg a pontozott hegedűritmikánál) elhalványított átfutó hangokat. Ezen kívül feltűnt Kaganovskiyék ismét alaposan kidolgozott játékában (a fentiekben Schubertnél félbehagyott gondolat), hogy ez az alaposság most mintha túl komoly előkészülettel is járt volna, azaz a koncertre a zene túlérett és nem volt ideje előtte kicsit megpihenni, sok tekintetben fejben és kézben dőlt el, interpretációs-intellektuális egymásra koncentrálással átlépte a spontán újra-rácsodálkozás küszöbét.

Nem úgy a ráadásokban, ahol a spontaneitás sokkal oldottabb, élménytelibb zenét eredményezett. Dohnányi Ernő (akárcsak 110 évvel korábban Beethoven) szintén húszas évei elején költözött Bécsbe, és ekkor írt ugyancsak vonóstriót (is). Frisset, szellemeset, szerenádot. Szintén nem véletlen, hogy Dohnányinál egy trió-szerenádba belefér a pregnáns marcia-indítás, Beethoven op. 8-as vonóstrió-szerenádja hasonlóképpen indulóval debütál. Az első encore után a közönség is megérezte ezt az oldódást, és még a házigazda püspöki zárszó után is újabb ráadásért vastapsolt. Így hallhattuk hál' istennek a Dohnányi-szerenád II. tételét is (de bár mind az ötöt játszották volna...), az ugyancsak szellemeset, ahol mesterünk a harmóniameneteket és metrumhangsúlyokat illető humorban jól ismeri a tréfát, egyszerre pityókás és igényes brácsaszólót írt ide, amit Kaganovskiy Eszter kiválóan „vett vállára”.

Böcskei László megyés püspök jó házigazdaként hagyományosan köszönetet mondott a művészeknek és a közönségnek, és mindenkit a szintén tradícióvá lett koncert utáni kötetlen beszélgetésre, borkóstolásra invitált – a bécsi és galántai repertoárt itt kárásztelki ízzel lehetett bővíteni.

A következő Kaganovskiy Zenei Esték november 23-án lesz, Mendelssohn-oktett és Brahms-szextett a rendkívül ígéretes műsor.

 

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben