Nehéz egyetlen cikkbe összefoglalni a lényegét annak a mintegy kétórás előadásnak, amelynek szombat este lehetett részese a közönség a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében: hiszen hogyan lehet röviden összefoglalni azt az életutat, amely a pécsi, horvát kisebbségi létből indult, kényszer szülte fiatal haditudósítóként folytatódott, székelyföldi gyökerekkel gazdagodott, de a Hawaii-szigetekre való kiköltözés is része?
Az 1972-ben Balogh Szilárd néven anyakönyvezett újságíró mesélt szénbányász édesapjáról, aki elmondása szerint számára a világ legbölcsebb embere volt, de arról is, hogyan élte meg a horvát kisebbségi létet, nagykorúvá válásakor hogyan küzdötte ki, hogy megváltoztassák nevét Vujity Tvrtkóra. Édesanyja horvát, otthon és az iskolában is Tvrtkóként szólították, hivatalosan azonban Szilárd néven szerepelt.
– jegyezte meg.
Fotó: Alexandru Nițescu
Öntudatos horváttá elmondása szerint ugyanakkor egy, a határon túli magyarok számára ismerős szituáció tette, amikor egy faragatlan férfi megfeddte: ha Magyarországon él és magyar kenyeret eszik, a magyar utcákon magyarul beszéljen. Mindez akkor történt, amikor horvát nagymamája virágárusítás közben horvátul tanította számolni öt és fél éves unokáját.
– fogalmazott Vujity Tvrtko, akitől azt is megtudhattuk, hogy a sajtó világával való első találkozása iskolásként történt, amikor egy házi feladat részeként újságcikket kellett írni.
A szöveg – aminek akkor nem tulajdonított nagy jelentőséget – meg is jelent nyomtatásban a Dunántúli Naplóban, az élet azonban később a televíziózás felé vitte, még ha korábban édesapjához hasonlóan szénbányász is akart lenni.
A bányákat bezárták, így érettségi után jelentkezett a zágrábi újságírói akadémiára, ahova 1991-ben, a délszláv konfliktus kezdetén felvették. Vujity ezzel egy időben felkereste a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának szerkesztőségét, s felajánlotta, hogy tolmácsként segíti a stábot.
Úgy vélte, kitűnő szakmai gyakorlat lesz ez a tanulmányai megkezdése előtt, viszont sokkal több lett belőle: ott volt ugyanis akkor, amikor Vukovárt körbezárták, így vált 18 évesen az ostrom alatt levő város magyar haditudósítójává, akit a BBC és az amerikai NBC is megkeresett, de a kényszer szülte helyzetben ő lett a helyi hadi rádió magyar adásának egyetlen tudósítója is.
Utóbbi is közrejátszott abban, hogy bár lehetősége adódott hazatérni Magyarországra, visszaszökött az ostromgyűrűbe.
Fotó: Alexandru Nițescu
Személyes élettörténetek
A váradi est során Vujity Tvrtko mesélt a háború során ért sebesüléséről és életének megmentőjéről is, egy horvát katonáról, arról, hogyan találkozott vele újra három és fél évvel ezelőtt, mint ahogy szó volt arról is, hogyan derült ki, hogy apai nagyanyja, a „kispesti nagymama” mégsem teljesen kispesti.
Egy elázott levélből kiindulva derült ki ugyanis, hogy Kapus (Réthi) Mária a Kovászna megyei Ozsdolán született, így Vujity egy maroknyit székely is. Beszélt az előadáson a versmondó székely kislányról, aki évtizedekkel később 81 évesen annak a konzulnak adta át honosítási iratait, akinek nagyapjával közös fotó készült Erdély visszacsatolásakor, és mely fotót a Magyar Királyi Honvédség hivatalos fényképévé választottak. Ez a fotó vált a fronton harcoló magyar katonák levelezőlapjává.
Vujity beszélt ugyanakkor arról is, hogyan nyitották fel előtte a trianoni békeszerződés lapjait.
Olyan személyes élettörténeteket is elárult, mint például, hogy megismerkedésük első huszonnégy órájában kérte meg felesége kezét, illetve hallhattunk arról is, hogyan költöztek ki a koronavírus-járvány első évében Hawaii szigetére, amely fellélegezhetett a turistaáradat hiányának köszönhetően.
Több olyan történet is része volt az estnek, amely bizonyítja: az élet írja a legmeghökkentőbb forgatókönyveket. Ezt bizonyítja például az utolsó magyar hadifogoly, Toma András hazatérésének története is, aki 53 év után sem felejtette el a Szózat sorait, vagy a félig magyar származású szomáliai Samira megmentése.
„Én egyszerűen csak a világ legjobb embere akarok lenni. Lehet, hogy sosem leszek az, mert vannak nálam jobbak, tehetősebbek egészen biztosan, de az álmomat soha senki nem veszi el, hogy én leszek a világ legjobb embere. És mivel nekem mindig minden célom teljesül, amit kitűztem magam elé, ezért boldogan mondom, hogy én leszek a világ legjobb embere – azzal a kitétellel, hogy szeretném: ebben a nagyváradi teremben mindenki, külön-külön, legyen sokkal jobb nálam. Mert meggyőződésem, hogy egy országot, egy népet és egy társadalmat nem mások lejáratása, a feszültség, a gorombaság, a rossz szó visz előre, hanem egy nemes verseny” – fogalmazott az előadó.
Az est talán legmeghatóbb története mégis a roma kislányé, Farkas Ágnesé volt, akit – bár 13 évesen legyőzött a daganatos betegsége – élni akarása, tanulás iránti vágya, emberi méltósága mégis kivételes személlyé tett.
Az ő emlékére hozta létre Vujity Tvrtko a Farkas Ágika Gyermekkönyvtárat, amely nemcsak gyermekklinikákon visz vidámságot a meseolvasó gyerekek hétköznapjaiba, hanem hamarosan a kislány szülőfalujában is nyitnak egyet. A váradi közönség a könyvvásárlással ezt a gyermekkönyvtár-projektet is támogathatta.
A vidám, illetve megható pillanatokkal egyaránt jellemezhető esemény kulcsmondataként fogalmazta meg az előadó: az elmesélt történetek ismeretében akkor is boldognak mondhatjuk magunkat, amikor nem ismerjük fel azt, hogy milyen szerencsések is vagyunk. A váradi előadást követően a Partiumban Szatmárnémetiben találkozhat ismét a közönség Vujity Tvrtkóval november 23-án, vasárnap.
Dance
