A világirodalom klasszikusa a Győri Balett előadásában ehhez a kultúrtörténeti státuszhoz méltó, a klasszikus szépségeszményt szem előtt tartó alkotás lett, amelyben az érzelmek, a zene és a tánc harmonikus egységgé állt össze. Velekei László Harangozó- és Seregi-díjas koreográfus az általa vezetett társulattal közösen sorsdrámává alakította Anna Karenina tragédiáját. A konvencionális, történetmesélős előadás azok számára is könnyen befogadható volt, akik nem ismerik részleteiben Lev Tolsztoj regényének a cselekményét, mert a jelenetek kifejezőek voltak és világosan, érthetően épültek egymásra.
A cselekmény két szálon fut. Az Anna–Vronszkij és a Kitty–Levin páros egymással találkozó, olykor összefonódó, majd elváló életszálai fonódnak mozdulatfűzérekké, miközben a két pár két különböző életút reprezentációjává válik. Ezt már a jelmezek is érzékeltetik.
A szenvedélyes szerelmesek vörösben lejtik táncukat, az érzelmi megpróbáltatások ellenére egymásra találó páros pedig a fehér ártatlanság színeiben jelenik meg előttünk. Velich Rita jelmeztervező az esztétikumot funkcionalitással ötvözve emeli ki ezt az üzenetet az előadáshoz kreált ruhákkal, de a meztelenségnek is külön jelentésréteget adott. Az ágyjelenetben a testi szenvedélyt, a lóverseny jelenetében a megsérült, majd elpusztított ló (Daichi Uematsu) sérülékenységét és kiszolgáltatottságát hangsúlyozza a (fél)meztelenség.
Fotó: Facebook/Szigligeti Színház Nagyvárad/Vigh László Miklós
A kétfelvonásos előadás első része a szenvedélyes szerelem kialakulását és kiteljesedését követi nyomon, míg a második felvonás, amely túlnyomórészt álomvízióként hat, Anna bukásának stádiumait mutatja meg.
Az Annát alakító Tetiana Baranovska táncával, mozgásával és gesztusaival, továbbá mimikájával is érzékelteti a zavarba ejtő találkozás érzelmi hatását, a szenvedély fokozatos eluralkodását, a társadalmi konvenciókkal szembeni dacot és a gyermekétől elszakadó anya fájdalmát. A Vronszkijt játszó Jekli Zoltán imponáló személyiség, magas, szálegyenes alakja már puszta megjelenésével erőt és magabiztosságot sugároz, ám érzelmei fölött még ez a határozott katona sem tud uralkodni.
Velekei Zoltán elképzelése szerint Anna Karenina története sorstragédia, ezt az értelmezési keretet pedig a Végzet karaktere testesíti meg. A figura Anna életének döntő pillanataiban jelenik meg, és mindig a rossz irányba taszítja a főhőst. Ez bizonyos értelemben felmentést is ad Annának, hiszen nem pusztán saját akaratának engedelmeskedik, hanem egy nála erősebb hatalomnak veti alá magát. A kettősök és triók táncát hatásosan ellenpontozza a tánckar, amely a történet alakulásával együtt változtatja alakját. Hol az ókori drámák karára emlékeztetve kívülről figyeli és mintegy kommentálja a szereplők cselekedeteit, hol lovas csapattá, hol pedig az orosz arisztokrácia közegévé alakul át.
Az előadás melodramatikus jellegét Max Richter atmoszférateremtő zenéje erősíti, amely mindvégig a szereplők érzelmeinek mélységet adó funkciót tölti be, és szervesen illeszkedik az előadás sugallta általános harmóniájába. Ebből a zenei folyamatból disszonáns jelzésként emelkedik ki időről időre a vonatfütty és a vonatzakatolás, amelyek vészterhes előjelként utalnak a tragikus végkifejletre.
Fotó: Facebook/Szigligeti Színház Nagyvárad/Vigh László Miklós
Bozóki Mara funkcionális díszletei közül meghatározóak a színpad hátterét keretező hatalmas ablakok, amelyek ugyanakkor némileg szűkítik is a teret, emiatt olykor úgy tűnt, mintha kevés lenne a hely a táncosok számára. Központi elem a hatalmas ágy is, amely nemcsak az intim jelenetek helyszíne, hanem Anna Karenina mélybe zuhanásának szimbóluma is.
A klasszikus szépségeszményre támaszkodó előadás arra enged következtetni, hogy a Győri Balett a nagyközönséget bevonzó reprezentatív társulat akar maradni, meg akarja őrizni a név patináját, de a merész újításokat, a művészi kockázatvállalást nem ebben az előadásban kell keresni, amelyben a bukás is szép.
Az Infinite Dance Festival a Festum Varadinum keretében zajlik.
Dance
