Nyugdíjazásáig (1995) itt, és az Erdélyi Napló kiadójánál a reklámosztályt vezette. A kilencvenes években a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban tipográfiát tanított a fiatal nemzedéknek. 2004-ben a Sólyom-házaspár Tatabányára költözött. Sólyom Lajos életének 90. évében, 2024 decemberében itt hunyt el.

Épületeket, városrészeket rajzolt meg, olyanokat is, amelyek ma már nem léteznek. Implon Irén jegyzetei és Sólyom Lajos grafikái együtt, sorozatban jelentek meg Váradi tollrajzok cím alatt a helyi napilapban, majd önálló kötetben.

Az elmúlt évtizedekben munkáit több egyéni kiállításon mutatták be: 1984-ben a Fáklya Galériában, 1988-ban a nagyváradi Képzőművészeti Galériában és a Brassói Lapoknál ex libris tárlaton, 2019-ben Tatabányán, a Vértes Agorájában, 2019-ben a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában. Munkásságának eddig kevésbé ismert alkotásai a miniatúrák. Ezekből a kis méretű grafikából látható egy válogatás a tárlaton.

„Sólyom Lajos művészi pályája felesége, Iluka által teljesedhetett ki. Az ő szeretete, odaadó gondoskodása teremtette meg a körülményeket az alkotói munkához. Nyomdászként mint mentoromra tekintek rá.

A közös munkák szakmailag és emberileg erősítettek, formáltak. Tanúja lehettem, ahogy az ideje telt, a tere szűkült. Miniatúrákat rajzolt, megfejthetetlen pontossággal, türelemmel. És ezek az apró vonalak is tovább élnek… Miniatúrái megihlettek, készült egy minikönyv a Fáklyában megjelent, fákról szóló sorozatából. Utolsó rajzainak egyikén a nagyvárad-újvárosi Szent László-templom látható. Ez a rajz ott van sokunk falán, 2024-ben házszenteléskor kaptuk ajándékba. A vonalak tovább élnek, akárcsak Sólyom Lajos emléke sokunk szívében” – fogalmazott Voiticsek Ilona tipográfus, könyvkiadó, a PBMET tagja.

Az időszakos tárlatot a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) szervezte, a 34. Festum Varadinum keretében.