Ahogy a nap lassan lebukott Nagyvárad fölött, a város szinte észrevétlenül átváltozott. A megszokott szombat esti nyugalmat felváltotta a nyüzsgés: családok, fiatalok, idősebbek, turisták és helyiek hömpölyögtek a belváros utcáin, egyik helyszíntől a másikig sodródva, hogy részesei legyenek az év egyik legjobban várt eseményének, a Múzeumok Éjszakájának.

Május 23-án Nagyvárad múzeumai immár tizenegyedik alkalommal csatlakoztak az európai programsorozathoz. A Körösvidéki Múzeumban már a nyitás pillanataiban látszott: idén is ez lesz az egyik legnépszerűbb állomás. Míg a múzeum épületében az állandó kiállításokat tekintették meg az érdeklődők, addig a parkban egészen más világ bontakozott ki, amely inkább egy minifesztiválra hasonlított. A sétányok között helyi termelők állították fel standjaikat, a kisszínpadon pedig DJ Beju, majd 21 órától Dan Helciug és a My Queen Tribute szolgáltatta a zenét. Ahogy felcsendültek a Queen legendás dalai, a park egyszerre koncerttérré alakult, ahol sokan együtt énekelték a jól ismert refréneket.

A korábbi évekhez hasonlóan a Körösvidéki Múzeumtól pár méterre levő szabadkőműves templom előtt egész este kígyózott a sor. Félóránként indultak a vezetett túrák, a sorban állók pedig láthatóan nem bánták a várakozást. A templom kertjében eközben a Michael Haydn kvartett, majd Alex Slăvescu és zenekara teremtett kellemes, nyári hangulatot.

A Darvas–La Roche-ház sem okozott csalódást. Az egyik legbiztosabb közönségkedvenc idén is hosszú sorokkal fogadta az érkezőket. Az emberek nemcsak a szecessziós épület lenyűgöző belső tereit szerették volna látni: a múzeum udvarán különleges zenei programokkal is várták a látogatókat.

A kortárs művészet kedvelői a NOCA kiállítóterében egészen más hangulatba csöppentek. A Nevető könnyek, síró kacajok című tárlat nem a múlt tárgyi emlékeiről szólt, hanem emberi érzésekről, törékenységről és a boldogság–fájdalom különös kettősségéről.

A neológ zsinagóga szintén látogatható volt, 21 és 22 órától pedig szakértő mutatta be a műemléképületet. A tárlatvezetést megelőzően a Nagyváradi Állami Filharmónia Art Nouveau Kórusa lépett fel.

Idén a váradi színház is csatlakozott a Múzeumok Éjszakájához. A Regina Maria Színház színészei a program részeként zenés részleteket mutattak be a Gyengédség című előadásból, de a legnagyobb élményt talán maga az épület jelentette.

A korábban meghirdetett programtól eltérően már 22 óra előtt is be lehetett járni a színházat, ahol a látogatók ezúttal nemcsak a nézőtéren ülhettek: felmehettek a színpadra, bepillanthattak a kulisszák mögé, miközben a folyosókon és előcsarnokokban kiállított jelmezeket és színházi kellékeket fényképezték.

A várban működő városi múzeumban is folyamatos volt a jövés-menés. Az állandó kiállítások mellett éppen ezen a napon nyílt meg egy különleges időszakos tárlat is: autó-, repülő- és harckocsimodellek vonzották a kíváncsi tekinteteket.

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye szintén megnyitotta kapuit ezen a napon. A Fő utcai Patikatörténeti Múzeum, a püspöki palota és a székesegyház látogatói nemcsak a terek szépségében gyönyörködhettek, hanem egy különleges orgonakoncertet is meghallgathattak, amely méltó ellenpontja volt a város más pontjain dübörgő fesztiválhangulatnak.

Persze a Múzeumok Éjszakájának megvan a maga sajátos ritmusa. A legnépszerűbb helyszíneken alig lehetett hosszabban elidőzni: a tömeg vitte magával az embert egyik teremből a másikba, egyik helyszíntől a következőig. Talán nem ez az este szól a kiállított tárgyak előtti csendes elmélyülésről. Sokkal inkább egy hatalmas közösségi élményről, amikor a kultúra kilép a falak közül, és egy estére birtokba veszi az egész várost. Nagyvárad pedig ezen az estén újra bebizonyította: vannak pillanatok, amikor egy múzeumi látogatásból igazi városi kaland születik.

A galéria a képre kattintva nyílik!