Az érdeklődőket a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség nevében Lakatos Attila gyűjteményvezető köszöntötte.

Böcskei László megyés püspök örömének adott hangot, hogy ismét egy váradi képzőművész munkáit állíthatták ki, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a Palimpsest. ARS dantesca combinatoria című projekt egyfajta folytatásaként is tekinthető a nemrég végét ért Gy. Szabó Béla-kiállításnak, hiszen az erdélyi grafikus és metszetművész Divina Commedia ciklusával szintén a dantei művet értelmezte, csak ő klasszikus módon.

Dr. Aurel Chiriac művészettörténész, a tárlat kurátora méltatta ezután Teofil Știop sokoldalúságát. Mint kifejtette, nemcsak képzőművész, hanem művészeti író és egyetemi docens is, nem mellesleg pedig volt tanítványa, ugyanis témavezető tanárként ő irányította az akkor még doktoranduszhallgató Știop tudományos kutatásait. És ehhez a munkához köthető a mostani kiállítás is, mely egy 2009–2010-es alkotói kísérlet végleges formává érése. Amikor ARS Dantesca címmel bemutatta első „pikto-illusztrációit", Gottfried Leibnitz korai filozófiai művére alapozva alkotta meg Știop saját dantei poémáját.

„Az ARS Combinatoria (A gondolkodás művészete) című művében Leibnitz kifejti, hogyan lehet már létező elemek kombinációjával új ideákat létrehozni. Minden gondolat szimpla terminusokra bontható, és belőlük végtelen mennyiségű új eszme generálható. A Palimpsest. ARS dantesca combinatoria pedig a Legfőbb Bíró előtti megméretés fényében vizsgálja a halál és az efemer dolgok értelmét. (...) Esztétikai finomságot hordoz az olyan egyszerű, lebomló anyagok használata, mint a liszt, a füst vagy lézerrel vágott karton, és ezekhez társul a dezintegrációt hordozó posztmodern koncepciók és az alkotói szándéknak megfelelően kanonizált képi világ összemosódása”, magyarázta Chiriac.

Teofil Știop elmondta, hogy a Palimpsest. ARS dantesca combinatoria című multimediális projekt már kezdetektől fogva nyitott kezdeményezésként született.

Első szakaszában a projekt az állandóság hiányának jegyében megalkotott installációként öltött testet, amelyet 2009-ben mutattak be egy nem konvencionális térben, az egykori Léderer szeszgyárban, Nagyváradon. A második, posztdoktori szakaszban a projekt tovább folytatta entropikus útját: az installáció elemeit szétszerelve, különböző hazai és nemzetközi kiállításokon helyezték el, új kontextusokat teremtve számukra. A jelenlegi tárlatban pedig a projekt elérkezett utolsó fázisához – egy újraegyesítő szakaszhoz, amely kiemeli hármas szerkezetét, és újrarendezi a vizuális egészet a nagyváradi római katolikus püspöki palota szakrális terében.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

„A felhasznált anyagok kicsit visszaadnak az eredeti kiállítóhely, az elhagyott gyárépület textúrájából: fa, fém, rozsda. A sorozat elemeinek falra illeszthető formában való összeállítása egyfelől különös, »rovardoboz« jelleget kölcsönöz, másfelől a három hálóréteg egybedolgozása lehetetlenné teszi a Paradicsomnak szánt középső réteg kidomborítását. Egy olyan mező keletkezik, amelyhez nincs hozzáférés, de létezése megsejthető: utalás ez a hit próbájára. Az installáció eme utolsó, kombinatorikus formája ugyanakkor visszatér a mű eredeti címéhez: Palimpsest” – fogalmazott a képzőművész.