Különös vidék a Partium, melynek határai folyamatosan változtak az évszázadok során, ma a Románia nyugati határvidékén végighúzódó, Máramaros és a Bánság által közrefogott területet jelöli. Ezen a vidéken zömében magyarok, románok és cigányok élnek, de élnek itt szlovákok, bolgárok, szerbek és horvátok is. A Duna Művészegyüttes előadása ezt a gazdag kulturális örökséget mutatja be körülbelül egy órában.

Juhász Zsolt rendező-koreográfus olyan előadást állított színpadra, amely egyszerre épített a hagyomány hitelességére és a kortárs színházi gondolkodásra. A látvány nem akarta túlmagyarázni a mondanivalót, a mozgás, a zene és a költészet együttese pedig fokozatosan rajzolta ki a Partium soknemzetiségű kulturális világát. A különböző népek táncainak és zenéjének bemutatásakor egy pár öltözött be az adott nép népviseletébe, a többiek megmaradtak egy semleges viseletben, amely tudatosan nem volt beazonosítható egyetlen tájegység népviseletével sem. Különleges utazás részesei vagyunk, hiszen a népzene örök érvényű, az időt a kollektív élményben rögzítő állandósága keveredik a térbeli haladást érzékeltető vándorlással tájegységről tájegységre, és ebbe a partiumi utazásba belefér a Szilágyság és a Sárrét népi kultúrájának felvillantása is. A sokféleség nem széttartó mozaikként, hanem egy közös kulturális tér különböző hangjaiként jelent meg.

A táncosok és a muzsikusok a szaggatott háttérlepel mögül vonultak a színpad előterébe, majd az egyes tájegységek bemutatása után visszatértek, visszahúzódtak a lepel mögé. A táncos szekciókat versek és szövegek tagolták, amelyeket Rubold Ödön színművész mondott el. Ady Endre, Arany János, Szilágyi Domokos, Dsida Jenő és Tóth Árpád versei az identitás, a szülőföld és az összetartozás kérdéseit erősítették fel,